AZ ÓCEÁNJÁRÓ KISPIACI LEGENDÁJA - VÖRÖS GÁBOR VETÍTÉSES ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

2015. november 20-án, pénteken este!

Helyszín: Dobó Tihamér Képtár - Magyarkanizsa

Kezdés: 18.00 óra

A kispiaci Vörös Gábor évek óta egy óceánjáró luxushajón dolgozik felszolgálóként. Miközben körbehajózza a földgolyót, számtalan élmény és látnivaló kíséri kalandozásait. Ezekről, az egzotikus utazásokról, távoli világokról, szokásokról és a tengerjárás örömeiről vagy éppen árnyoldalairól vall a közönségnek, számos képpel illusztrálva egy hangulatos esti vetítéssel egybekötött előadáson.

Belépőjegy nincs, a szervezők várják a jó szándékú érdeklődőket!

ÖSSZETARTOZUNK!

Június első hetére, a Trianon emléknap alkalmából a magyarországi Kelebia település meghívta a kispiaci helyi szervezetünket, hogy a Rákóczi Szövetség tagjai együtt vegyenek részt a központban felállítandó emlékhely avatásán, ahová egyesületünk bácskai földet visz, valamint a rendezvény végén koszorúzunk.
Kelebia művelődésszervező titkára Kovács Márta szíves invitálására a kispiaci Rákóczi Szövetség küldöttsége megfelelő módon szeretné képviselni a délvidéki magyarságot. A magyar állami szervekkel, a testvértelepülések, az intézmények, és az anyaországi civil szervezetekkel karöltve méltóképpen áll szándékunkban hangsúlyossá tenni a Nemzeti Összetartozás Napját, kiemelve az országhatárok mentén élő népcsoportok, települések együttműködésének fontosságát!

Június 7-én, vasárnap délelőtt mi is ott leszünk Kelebián, lélekben képviselve szülőföldünket.

„ÉS Ő KI VOLT?”

Egy hiánypótló lexikon könyvbemutatójának margójára

„És ő ki volt? Tesszük föl az örök kérdést, ha egy kevésbé ismert, de érdeklődésre érdemes személyről hallunk. Majd megdöbbenve konstatáljuk, hogy az a valaki is honfitársunk, sőt földink volt! Manapság a kisebbségi lét foglyaiként kell valami múltból fakadó erő, melyből merítve bátran szembenézhetünk a jövő kihívásaival. Szerencsések vagyunk, csak le kell hajolnunk, mert a talpunk alóli rögből nőtt ki a mindenkori genius.” 

Basa György szerző a lexikonnal

Ezek a kezdő sorok Basa György történész által írott, szerkesztett lélegzetálállítóan nagy ívű, alapos, ugyanakkor rendkívül fontos lexikonszerű kötetnek. A történelmi Délvidék híres szülöttei a vármegyék visszaállításától Trianonig címet viselő kiadvány egyféle emlékkönyv, azoknak az embereknek a betűrendbe szedett névjegyzékével, akik a néhai Magyarországnak ezen a fertályán éltek, itt lettek igazán naggyá. Aki belelapoz a könyvbe, szinte azonnal tapasztalja, milyen keveset tudunk szűkebb pátriánk múltjából! A szerző kutatói szorgalommal, pedánsan tárja elénk megannyi régmúltbéli nagyságunk életrajzát, amin csak elámulni tudunk, mi olvasók. A kispiaci Rákóczi Szövetség által rendezett promócióra mégis szégyenletesen kevesen voltak kíváncsiak. A péntek kora esti időpontban maroknyi kanizsai hallgatta Basa történelmi okfejtését, tíz éves munkájának gyümölcséből szemlézve. 

VITORLABONTÁS

Egy hete régi-új elnök vezeti a kanizsai Rákóczi Szövetség helyi szervezetét. Vagyis, a helyzet annyit változott, hogy Pósa Károly személyében ismét a régi vezetés irányítja a civil szervezet munkáját. Az újonnan megválasztott elnöknek tettük fel kérdéseinket.

Magyarkanizsa a múlt század negyvenes éveiben  - a régi Tisza-part

 -         A legtöbben úgy ismerik, hogy Ön a karikaturista, grafikus, közíró, aki újságunkban is gyakorta publikál. Emellett rendszeresen írja internetes naplóját. A google keresőprogramba beütve a nevét hamar kiderül, hogy számos dologgal foglalkozik. Nem sok ez egy embernek?

 - Világ életemben a nyughatatlanabb fajtához tartoztam. Mindig kerestem valamit. Olykor a nagyvilágban, olykor legbelül. Más-más módon próbáltam megmutatni, ami foglalkoztat. Kifejezni, átadni valamit nagyon nagy felelősség. Ugyanakkor lebilincselő, izgalmas feladat, ami értelemmel tölti meg az életet. Ünnepet ad a hétköznapoknak. Aki alkotott már valaha, vagy valamilyen művészettel foglalkozik, az tudja, miről beszélek. Rajzolni mindig szerettem. Írni is. Adva volt tehát, hogy egy olyan tevékenységet folytassak, amiben meglelem, és ki is tudom használni az összes lehetőségemet. Ehhez kapcsolódott az évek múlásával a festés, a versek. S amióta végzem a rám rótt teendőket, írom, rajzolom a blogbejegyzéseket, úgy tűnik mások is érdeklődnek az iránt, amit csinálok. A Bácskai diárium internetes oldalamat immáron több mint 54 ezren látogatták meg. Naponta százszámra követik. Olvassák, nézik, kommentálják, vitatkozunk jóízűeket. Ez egy nagyszerű érzés. A Rákóczi Szövetség más keletű dolog, de ugyanígy része a mindennapjaimnak. A kezdetektől részt vettem a munkájában. A megalakulását követően két cikluson keresztül elnöke is voltam. Az a nyolc év kitörölhetetlen szép emlékeket hozott. Merem remélni, nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki részese volt a szervezet dolgainak. Egyfajta hőskorként tartom számon. Minden indulásban megvan a felívelés lehetősége. Azt hiszem, mi a vitorlabontáskor rendesen szélirányt fogtunk, hisz a Kárpát-medence talán legjobban működő alapszervezetét sikerült megvalósítanunk. Szerénytelenség lenne, ha mindezt én állítanám, de csak idéztem a budapesti Rákóczi Szövetség központi vezetésének akkori véleményét. A községünk polgárai előtt ismeretes az aktivitásunk. Tán nem kell bizonygatnom igazamat, hisz a tények, dokumentumok, a már megtörtént események önmagukért beszélnek. A második négy év elteltével, 2012. decemberében, éppen ezért nyugodt szívvel adtam át a helyi szervezet vezetését.            

-         Ha jól számolom az újabb mandátum 2016-ig tartott volna. Ehhez képest 2015. tavaszán, félúton, elnökválasztásra került sor. Miért volt rá szükség? És miért jelölte megint magát a helyi szervezet elnöki posztjára?

-         Nem jelentkeztem elnöknek. Fölkértek. De a két kérdést szétválasztva felelném meg, mert amúgy - az okok folytán - nagyon is egybefüggnek. Mivel az ügy szálai között magántermészetű dolgok, személyes konfliktusok éppen úgy voltak, mint politikai jellegű indítékok, kissé bonyolult lenne egy-két mondatban világossá tenni a helyzetet. Legyen elég annyi, hogy az elmúlt időszakban – finoman szólva - a kanizsai Szövetség nem azt az utat járta, amire a tagsággal együtt jómagam is fölesküdtünk. Egy sikeres civil szervezet köré odaférkőztek olyanok, akiknek nem föltétlenül a közösség érdekei voltak a mérvadóak. Méltatlan lenne, ha most részletezném, kik- és mennyit ártottak annak megbecsülésnek, hírnévnek, szellemiségnek, ami az elmúlt évtizedben Magyarkanizsán a Rákóczi Szövetségét övezte. Ezt a visszaesést, kisiklást, leépülést tapasztalta a tagság, a kanizsai jóakaróink, a szimpatizánsaink, de még a budapesti vezetés is. Történtek próbálkozások a rendteremtésre. Felemás sikerrel. Végül úgy tűnt, akkor lehet úrrá lenni a hanyatláson, ha őszinte dialógust folytatva megpróbálunk visszatérni az egykori mozgalmi attitűdhöz. Fölajánlották, hogy vállaljam el az elnöki posztot a következő négy évre. Beleegyeztem. Annál is inkább, mert egyrészt a Szövetség létezését szívügyemnek tekintem. Fontos a szerepe. Ahogy múlnak az évek, egyre bizonytalanabbnak tűnik az itteni magyarság helyzete. Szükség van egy ilyen lelkületű szervezetre. Másrészt, amint rászántam magamat a megtisztelő feladatra, úgy lépéskényszerbe kerültek a már említett körök. Az egyetlen dolgot tették, ami ilyenkor ajánlott. Vették a kalapjukat és távoztak. Majd meglátjuk, mennyi időbe telik a süllyedő hajó befoltozása, és a szétrágott vitorlázat rendbetétele – hogy képileg érzékeltessem a jelenlegi állapotokat. Pont ezért kell most kettőzött erővel munkálkodni. Szeretem a kihívásokat. Sosem voltam tervek híján. Ha mindazok, akik idáig biztattak most mellém állnak, nagyon hiszem, hogy siker koronázza majd az erőfeszítéseinket.

- Mire helyezné a fő hangsúlyt? Mik a kitűzött céljai?

- Első sorban a tagság fölrázása a cél. Nagyon sokan lemorzsolódtak. Elköltöztek, kiléptek, vagy csak egyszerűen passzívvá váltak. Akik maradtak - vagyunk egy maréknyian -, még így is erőt képviselünk. De szükséges a megújuláshoz a vérfrissítés. Ennek egyik lehetősége az Ifjúsági Tagozatunk működésétől függ. A másik, a már meglévő községbeli helyi szervezetekkel való szorosabb kapcsolatépítés. Ma már egyre többen tudják, hogy például Tóthfaluban, Kispiacon is létezik Rákóczi Szövetség, és mint önálló, helyi szervezetek örvendetes, hogy igen aktív szerepet vállalnak a közösségi életünkben. Csírájában Horgoson, és Martonoson is is kibontakozó-félben van egy-egy alapszervezet. Jó lenne bevonni Oromot, Oromhegyest, hogy a községünk nagyobb településein a jelenlétünk még szilárdabbnak és hatékonyabbnak mondhassuk. Ehhez kell egyfajta bátorság, szív, civil kurázsi, nevezzük, aminek akarjuk. Talán nem tabu téma ma már, ha a politikumon kívül más is veszi magának a fáradtságot és jogot, hogy lehetőségeihez mérten jobbító szándékkal segítse a környéken élő embereket. Programokkal, támogatásokkal, a lehetőségek felcsillantásával értelmet adhatunk a nemzeti önazonosságunk megtartásának. Annak, hogy a legszorongatóbb időkben sem szabad felednünk, kik vagyunk, mi a feladatunk.

- Nem tart attól, hogy akadnak majd olyanok, akiknek a Rákóczi Szövetség működése, vagy az ön személye vörös posztó lesz?

 - Nem tartok tőle, mert ezt már a múltban megtapasztaltam. Ez van. Most is nyilvánvaló jelek utalnak erre. És még csak nem is a többségi nemzet részéről időnként megnyilvánuló aggályokra gondolok. A szerbség egy részének bizalmatlansága érthető, ugyanakkor szépen kezelhető őszinteséggel, párbeszéddel. Szomorúbb az, ha magyar részről gáncsoskodnak. E téren sajnos már nincsenek illúzióim. Mindig lesznek olyanok, akik a jobbító szándék mögött valami fondorlatot sejtenek. Jobbára azok gondolják így, akik önös érdekeiktől mentesen sosem tudtak fölnőni a közösségépítés feladatához. Mégsem muszáj a kutyaugatást hallgatni, hanem a karavánt vezetve tovább kell haladni. És ha nyílt szívvel, becsületesen végezzük a dolgunkat, igyekezve senkinek sem ártani, úgy elhalkulhatnak a gyűlölködő hangok is. Elnémulni viszont sosem fognak. Az óvatosság nem árt. A jóhiszeműség ma már nem jelent föltétlen erényt. Inkább gyengeségnek vélik. Aki hitvány, kihasználná. De az a parancs, hogy még így is meg kell maradni jóhiszeműnek. Csak így lehet a másik ember szemébe nézni. Közösen összefogni vele.

                                                                                                                               Dobó D.
                                                                                            (Új Kanizsai Újság, 2015. május 14.)

BASA GYÖRGY könyvbemutatója - a kanizsai városi képtárban

A kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében:

A történelmi Délvidék híres szülöttei a vármegyék visszaállításától Trianonig

Hét év áldozatos munkájával megszületett egy olyan gyűjtemény, amelybe bátran kapaszkodhatunk, és amelynek a tanulmányozása után büszkén, emelt fővel nyugtázhatjuk: nem keveset adtunk a világnak. Tudósok, egyetemi tanárok, orvosprofesszorok, múzeumvezetők, sportoló-olimpikonok, katonák, zeneművészek, irodalomtanárok... Nélkülük nem ilyen volna a világ, sőt, kevesebb volna, sokkal kevesebb. A trianoni döntés egy épülő kultúrközösséget zúzott darabokra. A mű célja pedig az, hogy megmentse a feledés enyészetétől megannyi értékes ember emlékét.
A szerzőt, bevallása szerint, az egy évtizeddel ezelőtti népszavazás sajnálatos eredménye sarkallta arra, hogy megírja ezt az emlékkönyvet.
A gyűjtemény szerzőjével, Basa György történésszel Pósa Károly beszélget.

Időpont: 2015. május 15. - péntek - 18,00 órakor
a Dobó Tihamér Képtárban

A belépés ingyenes, várunk minden jó szándékú érdeklődőt!

Magyar újságírókat láttunk vendégül!

Két napon keresztül Magyarkanizsán és Kispiacon jártak a Magyar Krónika magazin és a Magyar Demokrata hetilap újságírói.
Szentesi Zöldi László főmunkatárs, számos tematikus gasztronómiai könyv, helytörténeti tanulmány és regény szerzője és Vermes Tibor fotós a bácskai szokásokra, konyhai különlegességekre, helyi értékeinkre voltak kíváncsiak. A tapasztalataikból színes, több oldalas riport készül, amelyben szerepel majd ízelítő a tájék minden hírességéről. A főztjeink, a paprikánk, a tejtermékek és a pálinkáinkon túl mindazon konyhai különlegességek, amiket a vidék lakossága előszeretettel ajánlhat az ide érkezőknek. Amit évszázadok óta jó szívvel adunk a hozzánk betérő vendégeknek.
A kispiaci Rákóczi Szövetség kalauzolása és vendégszeretete révén mindezekről hamarosan olvashat az anyaország utazó közönsége. Így öregbítve jó hírünket. Megmutatva a nagyvilágnak: mennyi érték található a szülőföldünkön.

„Mintha ide Magyarkanizsára, Kispiacra tényleg haza járnánk…”

Több mint 250-en jöttek el.
Megtelt a színházterem! Érkezik a közönség!

Nagyszerű dolog leírni, hogy a rendezvényt megvalósító kispiaci Rákóczi Szövetség szervezőit is meglepte a tömegesség, az élénk érdeklődés és tisztelet, ami pénteken este a Cnesa OMI színháztermében fogadta a Duna Televízió filmes stábját. 

Jóllehet a HAZAJÁRÓ csapatának a magyarkanizsai est volt immáron a 110. közönségtalálkozója, még a rutinos filmesek is látható megindultsággal élték meg a mintegy kétszázötven fős közönség szeretetteljes érdeklődését. A programot színesítették a Tisza NE néptáncos lányai, akik karikázó tánccal és dalaikkal léptek színpadra, csakúgy, mint Sarnyai – Kopó – Csaba, aki gitárján egy alkalomhoz illő megzenésített verset adott elő.

A vendégek jó előre megérezhettek valamit a kanizsaiak túláradó szívélyességéből, mert ők sem a szokott felállásban, hanem kibővített létszámban érkeztek. Rendhagyó módon elkísérte őket Kiss Attila technikai szerkesztő, valamint a filmjeik narrátora Tokaji Csaba színművész, is. Az ő tolmácsolásában hangzott el Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című hazafias költeménye. Ezután a filmsorozat két állandó szereplője, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor ragadták magukhoz a mikrofont és a mozi széles vásznán kivetített fényképes összeállítás alapján meséltek az évek során egybegyűlt élményeikről, megannyi szívszorító találkozásról, döbbenetesen szép képek kíséretében, amelyek jobbára az operatőr Schödl Dávid hozzáértését dicsérik. 

A fotósorozatot követően került sor egy öt-hatperces úgynevezett „bakiparádéra”. 

A kacagtató pillanatok sűrítményét a televízióban ezidáig sosem lehetett látni, mert kivágott anyagokról van szó, a forgatásokon elrontott jelenetek gazdag kínálatából. Az est házigazdája – Pósa Károly - a kispiaci Rákóczi Szövetség nevében egy rövid bemutatkozás erejéig színpadra szólította a vendégeket. Moys Zoltán a film rendezőjeként megköszönte a bizalmat és a nézők támogatását:

 - Jó elmondani, hogy a Hazajáró már nem csupán egy televíziós turisztikai magazinműsor, hanem az évek során igazi mozgalommá szélesedett, baráti, ismeretségi kör. Azonos szellemiségű emberek társasága, tömegei alkotják, akiknek a haza fogalma a helyi értékek tiszteletén túl az egyetemes magyar nemzettudat megéléséről szól. Egyfajta küldetéssé nemesedett a vállalkozásunk. Ebben segítenek bennünket a Kárpát-medencében élő honfitársaink, akik féltőn őrzik a hagyományaikat, a környezetüket, az identitásukat. Éppen ezért stábunk mindenhol otthon érzi magát. De ha szabad megvallanom, a sok jó hely közül is ide Magyarkanizsára, és környékére mindig kicsit vidámabban, nagyobb szívvel jövünk. A régi barátságok ide fűznek bennünket, a vendégszeretetük, az itteniek szívóssága, és a Tisza-tájék ősisége révén mi is gazdagodunk. Ide tényleg úgy jövünk, mintha haza járnánk.

A műsornak saját kis múzeuma van már a forgatások során összegyűjtött relikviákból, a kapott ajándékokból. A jövőben ezt gazdagítja majd a kanizsai Losonc Rezső gyökérfaragó egyik alkotása is, ami az összetartozást szimbolizálja, s az est folyamán a szervezők vastaps kíséretében adták át a műsor készítőinek. 

A közönségtalálkozó legmeghatóbb része mégis annak a szűk félórányi filmetűdnek köszönhető, amelyben a műsor legmagvasabb gondolatait fűzték egy csokorba az alkotók, mintegy esszenciájaként annak, mi végre történt nemzetünkkel mindaz, ami volt, és hogyan kell mindezt elviselnünk, embernek megmaradnunk, a jövőnk felé fordulva önföladás nélkül tovább építkeznünk.

Tovább kattintva olvasható a folytatás, valamint látható a képgaléria!

HAZAJÁRÓ - Közönségtalálkozó Magyarkanizsán!

 

2015. március 13-án, pénteken este 18,00 órakor a Duna TV-ben futó honismereti sorozat-film készítői a Kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében közönségtalálkozót tartanak!

Helyszín a Cnesa OMI színházterme!

A vetítéssel egybekötött esten bemutatkozik a forgatócsoport, a rendező, valamint a szereplők beszélnek a dokumentumfilm-készítés kulisszatitkairól, a megélt sikerekről és kudarcokról, a Kárpát-medence beutazásával járó nehézségekről, szépségekről, mindeközben sosem látott részleteket tekinthet meg a nagyközönség a mára legendássá híresült televíziós vállalkozásról!

A rendezvényt honi előadók, zenei betétek, szavalatok is színesítik majd.

A szervező kispiaci Rákóczi Szövetség szeretettel vár minden jó szándékú érdeklődőt! A belépés ingyenes! 
Csak a betegesen babonások ne jöjjenek pénteken, 13-án!
A HAZAJÁRÓ hivatalos programplakátján a "TAVASZI HADJÁRAT" sarkalatos helyszíneként már Magyarkanizsa is szerepel!

TÉLZÁRÓ HUMANITÁRIUS GYALOGTÚRÁNk - Isten Ustorkája

A Rákóczi Szövetség kispiaci helyi szervezete a februári hónapot sem hagyta ki jótékony célú gyalogtúra nélkül. Mint ezen a télen már annyiszor, február 28-án is tartós élelmiszert – konzerveket, száraztésztát, kenyeret, kolbászt – vittünk a rászorulóknak, a Kispiac-Ludas-Orom határolta tanyavilágba.

Már az indulásnál sem tűnt jó ötletnek nekivágni a félelmetesen fölázott dűlőutaknak. Szemerkélt, majd eleredt az eső, így csak a résztvevők elszántságán múlott, hogy szombat reggel a csapat, mintegy negyven liter ivóvízzel megpakolva, hátizsákosan, bakancsban, csizmában mégis nekivágott a vízben úszó szántóföldeknek. Ezúttal a túrát profi hegymászók is elkísérték, hisz a szervezőkkel tartott Calbert Károly horgosi alpinista, valamint immáron másodízben Makra Péter szegedi vállalkozó is, akit nem olyan régen az Év Emberének választottak Indiában, s aki hónapokon keresztül segédkezett a Himalájában Kőrösi Csoma Sándor, hajdani világutazónk kolostorának renoválásában. 

Avatatlanoknak fogalmuk sem lehet arról, mekkora igény van a bajba jutott embertársaink megsegítésére. Zömük idős, a szálláson egyedül lévő ember. Nagyon nehezen élnek meg szerény jövedelmükből, ha egyáltalán kapnak nyugdíjat, éhhalálhoz sem elegendő szociális juttatást. Ugyanakkor túl büszkék ahhoz, hogy kegyelemkenyérért kolduljanak.

Február 20-án Juhász Attila volt vendégelőadónk

Pénteken este a Dobó Tihamér Képtárban a kispiaci helyi szervezet meghívására Zentáról érkezett előadónk Juhász Attila, aki Vajdaság Autonóm Tartomány kormányának művelődésügyi segédtitkára.

Előadása Változó kisebbségi törvények Szerbiában címmel lett meghirdetve. A péntek esti szerény érdeklődés ellenére a meghívottal szívélyes, bensőséges hangulatú eszmecserévé változott a rendezvény, amelyen többek között szó esett arról, hogy a honi kisebbségi politika immáron másfél évtizede - a milosevityi rezsim bukását követően - igyekszik pragmatikus módon képviselni a helyi magyarság érdekeit. Mindez kihatással van a vajdasági magyar közélet alakulására, különös tekintettel azoknak az erővonalaknak a megnyilvánulásaira, amik, akik nincsenek tisztában a képlékeny, folyton változó állapotokkal, és olykor radikálisabb megoldásoknak a szószólói.

Juhász Attila tartományi művelődésügyi segédtitkár

Pedig - mint érvelt Juhász - a folytonosság, a megfontolt építkezés mindig látványosabb, ugyan akkor időtállóbb eredményeket képes kiérlelni, mint a felelőtlen ígérgetés. A jelenlegi szerb hatalommal való együttműködés kiváló, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a budapesti mérvadó politikum is elismeréssel illeti Belgrád Európai Uniós törvényekhez igazodó erőfeszítéseit.  

A nemzeti tanácsokra ruházott felelősség tekintetében egyes etnikumoknál akadnak ugyan problémák, de itt is meg kell jegyezni azt, hogy a vajdasági magyar közösség önszerveződése példa értékű, az MNT messze a leghatékonyabb, legaktívabb az összes szerbiai kisebbség hasonló intézményét megelőzve. 

Köszönhető mindez az itt élő nép politikai érettségének, bizonyítéka a helyi magyarság önazonosság-tudatának.

Végszavában Juhász Attila kitért a szerbiai és az európai politika aktuális  eseményeire, különös tekintettel a koszovói menekültáradat föltételezett okaira, valamint az Ukrajnában zajló és elmérgesedni látszó háborús hangulat lehetséges következményeire.

A HATALOM TÉRHASZNÁLATA - Dr. PAPP ÁRPÁD előadása

A Rákóczi Szövetség Kispiaci Helyi Szervezetének rendezésében:

A HATALOM TÉRHASZNÁLATA - avagy a többség és a kisebbség (v)iszonya

Dr. Papp Árpád néprajzkutató, a szabadkai Városi Múzeum munkatársa évek óta vizsgálja a honi állapotokat, a szerbiai és ezen belül a lokális közéletünk természetét. Több kötete, és számos tanulmánya jelent már meg múltunkat és a jelenünket illetően.

A vetítéssel egybekötött előadás olyan - napjainkban tapasztalható - jelenségeket, összefüggéseket fog górcső alá venni, amelyek szűkebb pátriánk közéleti fonákságairól éppúgy beszédesen árulkodnak, mint a mindenkori hatalom gyakorlatáról.

Sok egyéb mellett ízelítőképpen szó esik majd a szabadkai, bácskai utcák és terek névváltoztatásáról, a szobrok állításának és lebontásának szokásairól, kisebbségi voltunkból adódóan berögzülni látszó rossz szokásainkról, az épített örökségünk, múltunk rombolásának tudatos megnyilvánulásairól csak úgy, mint például a polgármesteri bálak ülésrendjének tanulságairól.

Mindezt barátságos légkörben, forró tea mellett, közvetlen módon, szellemes stílusban előadva meghallgatja, majd hozzászólhat, aki január 30-án, pénteken este 18,00 órakor megtiszteli a kispiaci Rákóczi Szövetség rendezvényét, a kanizsai képtárban!

A belépés ingyenes!

Várunk minden jó szándékú embert!

Folyamatosan bővülő információkért jelöljön be bennünket a facebookon, és kövesse az új fejleményeket!(Az előbbi piros betűs facebook szóra kattintva elnavigáljuk kezdőoldalunkra!)

RÓLUNK ÍRTÁK

2015. január 18. [15:35]

Csadzsik, bulgur-saláta, sárgarépás joghurtpüré

A török gasztronómia gyöngyszemeiről készült útikönyvét mutatta be Magyarkanizsán Szentesi Zöldi László magyarországi újságíró

A kispiaci Rákóczi Szövetség nevében Pósa Károly köszönti a szerzőt (fotó: Iván László)

Rendezvények idején rendre kicsinek bizonyul a magyarkanizsai Art Caffé bensőséges, művészi hangulatot sugárzó terme. Így volt ez a szombat esti könyvbemutatón is, hisz a házigazdáknak, a Rákóczi Szövetség kispiaci szervezete tagjainak illetve a Regionális Kreatív Műhely vezetőinek pótszékeket kellett behordaniuk, mert a magas bárszékeket is elfoglalták már az érdeklődők.
Szentesi Zöldi László (a Magyar Televízió, a Duna Televízió és az Echo TV korábbi szerkesztője, ma a Demokrata című hetilap főmunkatársa) Vendégségben Törökországban című bemutatóestjén legújabb gasztronómiai kiadványát, az Isztambuli vendégség című, úti élményekkel, művelődéstörténeti érdekességekkel, a török konyha legismertebb vagy éppen ismeretlen receptjeivel és szebbnél-szebb fotókkal teli könyvét prezentálta a helyi és a szomszédos településekről, sőt más községekből érkezett közönségnek.
- A könyvbemutatón Törökország tájegységeinek, az ott élő nemzeteknek a konyhaművészetével is foglalkozott, feltárta a közöttük lévő összefüggéseket, a könyv azonban kimondottan Isztambul gasztronómiáját mutatja be.
- Ez azért van, mert az egész ország gasztronómiai gyöngyszemeit 1200 oldalban képtelenség lenne összefoglalni. Bejártam Isztambult, ezt a 14 millió lakosú hatalmas várost, rengeteg emberrel megismerkedtem, mesterszakácsok mutatták be nekem a tudományukat, de a hétköznapi török konyha rejtelmeibe is sikerült betekintést nyernem. Pár évvel ezelőtt fordítottam hátat a politikai-gazdasági újságírásnak és fordultam a gasztronómiai kutatások felé. 44 évesen rá kellett jönnöm, hogy vannak fontosabb dolgok annál, ki lesz legközelebb kormányon. Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az ember mit és miért is eszik, hogyan készíti azt el, rádöbbentem, hogy a gasztronómia egy fantasztikusan izgalmas világ. Két évvel ezelőtt a székely konyháról jelentettem meg könyvet, most meg a török konyhával ismerkedtem meg, elsősorban abból a megfontolásból, hogy ezt a sok csodát bemutathassam a szélesebb közönségnek is. A gasztronómia olyan, mint a népdalkincs. Az emberek átvesznek egymástól dolgokat és gondozzák, ápolják tovább. Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi néprajzkutató és néprajzgyűjtő mesélte egyszer, hogy amikor a Mezőségben járt, azt tapasztalta, hogy az egyik faluban a helyi románok, a szomszédosban pedig az ottani magyarok is sajátjukként énekelték ugyanazt a dalt. A lényeg azonban az volt, hogy a cigányzenekar mindkét faluban ugyanúgy játszotta el. Népeinket sok minden összeköti, így a gasztronómia is, a politikai azonban nem. A hasunk, a konyha szeretete a szerb, a magyar és a török ember életében is egyaránt fontos – fejtette ki a szerző.
- A szerb konyhában – az ismert történelmi okok miatt – jóval több a török hatás, mint a magyarban.
- Természetesen, hiszen a hosszú ideig tartó török uralom megtette hatását. A megszállás sajnálatos ténye ellenére kétségtelen, hogy a szerb konyhaművészetre kimondottan jó hatással voltak a törökök. Számos szerb étel tőlük ered, még megnevezésükben is hasonlítanak a törökre. Példának okáért itt a csevap (kebab), ami ugyan perzsa eredetű étel, de török közvetítéssel jutott el ide, Magyarkanizsára is. De említhetem a burekot, amit mi magyarok böreknek nevezünk, a lecsót, ami szerbül ugye gyuvecs vagy akár az előételt is, amit török is szerb is meze néven említ. Rengeteg hasonló példát tudnék még felsorolni. Egyes kutatók azt vallják, hogy a bécsi rétes vagy a francia croissant is keleti eredetű. Márpedig, ha az, akkor mindenképpen a török burekból eredeztethető.
- A török konyha európai vonatkozásairól is hallhattunk a bemutatón.
- Persze, mert arról is beszélhetünk. Gondoljunk csak bele: a mediterrán, a Földközi-tenger vagy az Égei-tenger vidékének, így a törököknek és a görögöknek az étkezése is az életörömről szól. Hogy is lehetne szomorú az az ember, aki olívaolajjal főz, olajbogyót eszik, friss juhsajtot fogyaszt, helyi zöldségféléket, paradicsomot, paprikát süt, főz és ráadásul olívaolajjal! Olyan jó lenne ezt tapasztalni és megélni itt Kanizsán is, itt a Délvidéken vagy nálunk Magyarországon!
- A könyvben, a színes tartalom mellett sok receptet is talál az olvasó. Azt mondta, hogy aki ki szeretné őket próbálni, ne kísérletezzen, tartsa magát a leírtakhoz! Miért?
- Csak azért, hogy azt érezze, amit én, amikor ezeket az ételeket Törökországban megkóstoltam. Idővel, mondjuk a tizedik alkalom után nyilván elkerülhetetlen lesz, hogy az ember ne alakítgassa a saját szája ízéhez ezeket az ételeket, de legalább eleinte ne tegye, mert csak így ismerkedhet meg az igazi török, az igazi isztambuli konyha remekeivel! - fejezte be beszélgetésünket Szentesi Zöldi László.
A világot járt újságíró sokszor megfordult Törökországban is, és minden alkalommal azt tapasztalta, hogy Isztambulban nagyon jó magyarnak lenni. Úgy véli, hogy a magyarokat talán csak Lengyelországban kedvelik annyira, mint a törököknél. Ezért is döntött úgy, hogy a török konyhát ahol csak teheti, tovább népszerűsíti. Nem csak illusztris könyvével, hanem személyesen is, hiszen a könyvbemutató előtt saját maga készítette csadzsikot, bulgur-salátát és a sárgarépás joghurtpürét - valamiféle érdekes ízű török likőr kíséretében - a bemutatót követően a hallgatóság is megkóstolhatta. Egybehangzó vélemények szerint minden nagyon finom és ízletes volt.

Bödő Sándor

HAMAROSAN VENDÉGÜNK LESZ SZENTESI Z. LÁSZLÓ publicista-író

A kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében, és a RK Műhely közreműködésével a Vajdaságban először Magyarkanizsán!

              SZENTESI Z. LÁSZLÓ: ISZTAMBULI VENDÉGSÉG

január 17-én, szombaton, 18,00 órakor - az Art Caféban (Művészkávézó - Kanizsa)

A DEMOKRATA hetilap főmunkatársa, az Echo TV egykori műsorvezetője erdélyi szakácskönyve után most a török konyha felé fordult, és vette górcső alá a mai Törökországot.
Könyve színes bedekker, teli történelmi, kultúrtörténeti érdekességgel, gazdag képanyaggal csak úgy, mint személyes élményekkel.

A vetítéssel egybekötött előadáson szó lesz az évszázados török-magyar kapcsolatokról, és mindezeket, akár tévhitek, akár újdonságok: mai szemmel nézve, átértékelve, tabudöntögető módon hallhatja a közönség, majd dedikálás következik!

A rendezvény végén - rendhagyó módon - a jelenlévők megkóstolhatják a szerző által elkészített jellegzetes török finomságokat, salátákat, gasztronómiai különlegességeket!

A vaskos, méretére nézve impozáns kötet ára 4800 Ft, vagy napi árfolyamon az ennek megfelelő dinárösszeg. 

Belépőjegy nincs, de HELYFOGLALÁS AJÁNLOTT a magyarkanizsai Art Café telefonszámán:
(024) 415-03-70

JANUÁR 3-ai HUMANITÁRIUS AKCIÓNK

Hagyományainkhoz híven jótékony célú téli gyalogtúrával kezdte az újesztendőt a Rákóczi Szövetség kispiaci helyi szervezete. 

A behavazott tanyavilágba vittünk élelmiszerből, ivóvízből, tartós fogyasztási cikkekből álló segélycsomagokat olyan idős, magányosan élő embereknek, akik a tél beálltával szerény körülmények között, magukra vannak hagyatva.

A humanitárius akciónkhoz csatlakoztak a Tótfalusi Rákóczi Szövetség tagjai, valamint elkísért bennünket és felajánlásaival segített egy szegedi vállalkozó – Makra Péter úr is, aki az interneten szerzett tudomást a megmozdulásunkról.

Köszönjük minden rézvevőnek a segítséget, és a jó szándékú tenni akarást! 

Január 3-án, szombaton reggel tucatnyi fölmálházott aktivistánk vágott neki az Ustorka felé vivő dűlőutaknak, hogy a szántásokon, havas tarlókon átvágva segítsen a rászorulókon.

 - Civil szervezetünk egyik alappillére a szolidaritás, az elesettek megsegítése. Adományainkat – anyagi támogatás híján - önerőből vesszük meg, és saját magunk juttatjuk el azoknak, akik azt leginkább igénylik. Ezeknek a tanyákon élő, magányos embereknek a csomagjaink sokat jelentenek. De az igazi értéket az adja, hogy társaságot viszünk hozzájuk, és tudatosítjuk bennük: nincsenek egyedül. Odafigyelünk embertársainkra. A gondoskodásért a szemükben van a köszönet. Nem csak karácsonykor - mindig kell adni. Ez a szeretet parancsa, ami működteti a Szövetségünket. 

  – nyilatkozta Vörös László, a kispiaci Rákóczi Szövetség elnöke.

Ahogy az elmúlt időszakban, úgy az idén is több ízben fogunk hasonló, embert próbáló, egész napos túrát szervezni. Sajnos elkel a jótékonykodás, nehéz időket élünk. Szervezőként, koordinátorként várjuk további adományozók, erős kondícióban lévő részvevők jelentkezését.

Képriportunk a facebook oldalunkon ide kattintva fényképalbumként megtekinthető!