"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok!"

A Rákóczi Szövetség munkaakcióval egybekötve jótékonykodott

„Jaj pedig az egyedülállónak,

ha elesik és nincsen aki őt felemelje”

(Prédikátor könyve 4.)

 

Ez az év sem kezdődhetett másként, mint az ezt megelőzők. A kispiaci és a kanizsai helyi alapszervezetnél immár hagyománnyá vált, hogy a tél közepén, karácsony tájékán, vagy a legzordabb hófúvásos időszakban a Rákóczi Szövetség önkéntesei segélyt visznek a tanyavilágban egyedül élő embereknek. Az idei tél még ugyan nem mutatta meg igazi arcát, ám a szokatlanul enyhe idő is tettekre sarkalltatta a civil kezdeményezés tagságát. 

Arnold László kispiaci polgármester vezetésével tucatnyi kanizsai és helybéli aktivista ragadott ásót meg lapátot és vízelvezető árok ásásába kezdtek. A faluban, miként a környék számos más településén is, évek óta minden tavasszal gondokat okoz az olvadások után jelentkező belvíz, amely – ahogy például tavaly is történt -, olykor már a kispiaci polgárok házainak épségét veszélyezteti. A felgyülemlő víz megfelelő csatornák híján focipályányi tavakat alkot, elöntéssel fenyegeti a gyakran vályogtéglából, vagy verett földből épült falusi házakat.

Ezt megelőzendő már az idei télen vízelvezető csatorna ásását kezdték. Az ortodox karácsony napján, jó hangulatú társaság látott neki a munkának. A csapathoz hamarosan a környékbeli szomszédok is csatlakoztak, munkájukkal, munkaeszközeikkel segítették, hogy órák alatt megfelelő hosszúságú, és méretű legyen a vízelvezető árok. A fölázott laza talajban viszonylag könnyen ment az ásás, de a kiirtott bozótban és a fák gyökere között akadtak nehézségek.

Kora délután a terveknek megfelelően elkészült csatornát szemlélve elégedetten indultak az önkéntesek Arnold polgármester úr szívélyes invitálására a házához, ahol már várta őket a bográcsos babgulyás. A nagy munka megtette hatását: fogyott a bab, pótlandó a kalóriákat. Az ebéd elköltése után még egy akció várt az egybegyűltekre.

Köztudott, hogy a Rákóczi Szövetség túl azon, hogy a magyar nemzeti öntudat erősítésén fáradozik, de igyekszik segíteni – nemtől, kortól és nációtól függetlenül - minden rászoruló embertársunkon.

A magyar családoknál a karácsony hagyományosan otthoni, bensőséges ünnep, ami a szeretteinkről szól. Jó alaklomnak ígérkezett, hogy az ortodox karácsonyt viszont azoknak az embereknek szenteljük, akik magányosan, szegényebb körülmények között kénytelenek megélni ezeket a korán sötétedő téli napokat.

Ezért a délelőtti aktivisták munkaruhában, csizmában látogattak ki a Kispiac környéki és ustorkai tanyavilágba, hogy némi társaságot, harsányságot, jó kedélyt, reményt és kis élelmiszer- meg ivóvíz-segélyt vigyenek a rászorulóknak. A Szövetség pár kiló kenyérrel, tucatnyi ásványvízzel, édességcsomaggal kedveskedett néhány magányosan élő idős tanyai embernek.

Ugyan tudván tudható, hogy ettől jóval több honfitársunk szorul támogatásra, hogy sokkal nagyobb az ínség, mintsem azt egy önmagát jóformán közadakozásból szerényen eltartó civil szervezet orvosolni tudná. De valami keveset, erejéhez mérten éppen dicséreteset a Rákóczi Szövetség ezúttal is letett az asztalra.
Jó lenne azt hinni, hogy mások is követni fogják példájukat!

Bár mindenki hasonlóan gondolkodna!