 |
| Több mint 250-en jöttek el. Megtelt a színházterem! Érkezik a közönség! |
Nagyszerű dolog leírni, hogy a
rendezvényt megvalósító kispiaci Rákóczi
Szövetség szervezőit is meglepte a tömegesség, az élénk érdeklődés és
tisztelet, ami pénteken este a Cnesa OMI színháztermében fogadta a Duna
Televízió filmes stábját.
Jóllehet a HAZAJÁRÓ csapatának a magyarkanizsai est
volt immáron a 110. közönségtalálkozója, még a rutinos filmesek is látható
megindultsággal élték meg a mintegy kétszázötven fős közönség szeretetteljes
érdeklődését. A programot színesítették a Tisza
NE néptáncos lányai, akik karikázó tánccal és dalaikkal léptek színpadra,
csakúgy, mint Sarnyai – Kopó – Csaba,
aki gitárján egy alkalomhoz illő megzenésített verset adott elő.
A vendégek jó előre megérezhettek
valamit a kanizsaiak túláradó szívélyességéből, mert ők sem a szokott
felállásban, hanem kibővített létszámban érkeztek. Rendhagyó módon elkísérte
őket Kiss Attila technikai
szerkesztő, valamint a filmjeik narrátora Tokaji
Csaba színművész, is. Az ő tolmácsolásában hangzott el Wass Albert Adjátok
vissza a hegyeimet! című hazafias költeménye. Ezután a filmsorozat két állandó
szereplője, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor ragadták magukhoz a
mikrofont és a mozi széles vásznán kivetített fényképes összeállítás alapján
meséltek az évek során egybegyűlt élményeikről, megannyi szívszorító
találkozásról, döbbenetesen szép képek kíséretében, amelyek jobbára az operatőr
Schödl Dávid hozzáértését dicsérik.
A
fotósorozatot követően került sor egy öt-hatperces úgynevezett „bakiparádéra”.
A kacagtató pillanatok sűrítményét a televízióban ezidáig sosem lehetett látni,
mert kivágott anyagokról van szó, a forgatásokon elrontott jelenetek gazdag
kínálatából. Az est házigazdája – Pósa
Károly - a kispiaci Rákóczi Szövetség nevében egy rövid bemutatkozás
erejéig színpadra szólította a vendégeket. Moys
Zoltán a film rendezőjeként megköszönte a bizalmat és a nézők támogatását:
- Jó elmondani, hogy a Hazajáró már nem csupán
egy televíziós turisztikai magazinműsor, hanem az évek során igazi mozgalommá
szélesedett, baráti, ismeretségi kör. Azonos szellemiségű emberek társasága,
tömegei alkotják, akiknek a haza fogalma a helyi értékek tiszteletén túl az
egyetemes magyar nemzettudat megéléséről szól. Egyfajta küldetéssé nemesedett a
vállalkozásunk. Ebben segítenek bennünket a Kárpát-medencében élő
honfitársaink, akik féltőn őrzik a hagyományaikat, a környezetüket, az
identitásukat. Éppen ezért stábunk mindenhol otthon érzi magát. De ha szabad megvallanom,
a sok jó hely közül is ide Magyarkanizsára, és környékére mindig kicsit
vidámabban, nagyobb szívvel jövünk. A régi barátságok ide fűznek bennünket, a
vendégszeretetük, az itteniek szívóssága, és a Tisza-tájék ősisége révén mi is
gazdagodunk. Ide tényleg úgy jövünk, mintha haza járnánk.
A műsornak saját kis múzeuma van
már a forgatások során összegyűjtött relikviákból, a kapott ajándékokból. A
jövőben ezt gazdagítja majd a kanizsai Losonc
Rezső gyökérfaragó egyik alkotása is, ami az összetartozást szimbolizálja,
s az est folyamán a szervezők vastaps kíséretében adták át a műsor készítőinek.
A közönségtalálkozó legmeghatóbb része mégis annak a szűk félórányi filmetűdnek
köszönhető, amelyben a műsor legmagvasabb gondolatait fűzték egy csokorba az alkotók,
mintegy esszenciájaként annak, mi végre történt nemzetünkkel mindaz, ami volt,
és hogyan kell mindezt elviselnünk, embernek megmaradnunk, a jövőnk felé
fordulva önföladás nélkül tovább építkeznünk.
Tovább kattintva olvasható a folytatás, valamint látható a képgaléria!
