Egy hiánypótló lexikon könyvbemutatójának
margójára
„És ő ki volt? Tesszük föl az örök
kérdést, ha egy kevésbé ismert, de érdeklődésre érdemes személyről hallunk.
Majd megdöbbenve konstatáljuk, hogy az a valaki is honfitársunk, sőt földink
volt! Manapság a kisebbségi lét foglyaiként kell valami múltból fakadó erő,
melyből merítve bátran szembenézhetünk a jövő kihívásaival. Szerencsések
vagyunk, csak le kell hajolnunk, mert a talpunk alóli rögből nőtt ki a
mindenkori genius.”
Ezek a kezdő sorok Basa
György történész által írott, szerkesztett lélegzetálállítóan nagy ívű,
alapos, ugyanakkor rendkívül fontos lexikonszerű kötetnek. A történelmi Délvidék híres szülöttei a vármegyék visszaállításától
Trianonig címet viselő kiadvány egyféle emlékkönyv, azoknak az embereknek a
betűrendbe szedett névjegyzékével, akik a néhai Magyarországnak ezen a
fertályán éltek, itt lettek igazán naggyá. Aki belelapoz a könyvbe, szinte
azonnal tapasztalja, milyen keveset tudunk szűkebb pátriánk múltjából! A szerző
kutatói szorgalommal, pedánsan tárja elénk megannyi régmúltbéli nagyságunk
életrajzát, amin csak elámulni tudunk, mi olvasók. A kispiaci Rákóczi Szövetség által rendezett promócióra mégis
szégyenletesen kevesen voltak kíváncsiak. A péntek kora esti időpontban
maroknyi kanizsai hallgatta Basa történelmi okfejtését, tíz éves munkájának
gyümölcséből szemlézve.
A kicsiny bánáti falvak például sokszor tíznél több
neves embert adtak a világnak. Az élet legkülönfélébb területén váltak híressé
ezek a magyar emberek: zeneszerzők, kitüntetett tudós, orzágos köztestületek,
intézmények alapítója, katonatiszt, elhíresült miniszter éppen úgy akadt
köztük, mint világhírű feltaláló, bányamérnök, vízépítő vagy a tudományos
akadémiák megbecsült tagja. Háromszáz oldal taglalja a sikeres életutakat,
megannyi forrást, fotót, adatot mellékelve. Ahogy veszendő értékeinket hagyjuk
elporladni, úgy feledni tudjuk önazonosságunk pilléreit: ezért mérhetetlenül
drága, hiányt pótló a lexikon, és Basa György áldozatos munkája.
Csak Magyarkanizsa vonatkozásában tucatnyi név a listán. Tudják ki volt
Fenyő Emil, Tóth János, Palotás Imre, vagy ki volt a kora leghíresebb
művészhegedű-készítője? Elárulom, egy a közös bennük: mindannyian
Magyarkanizsaiak voltak. Büszkék csak akkor lehetünk rájuk, ha megismerjük
őket. Büszkék csak akkor lehetünk magunkra, ha nem hagyjuk veszni féltett
múltunk nagyjait. Ha nem fullad érdektelenségbe a létezésünk.
-y
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése