Adai lovasok voltak kispiaci
Rákóczi Szövetség vendégei
Múlt pénteken a kanizsai városi képtár helyi, horgosi és szegedi lovas emberekkel telt meg. Olyanokkal, akik a lovakkal együtt élnek, a mindennapjaik részét képezi a jószággal való törődés. Értik, fölvállalták az állataik gondozását, ugyanis alaptermészetüknél fogva maguk szeretik etetni, ápolni a hátasaikat, foglalkozni a sörényes, patás társaikkal, és törődni az istállóik környezetével. Mert mint Gyarmat István lovas gazda fogalmazott: lehet a virágos, díszített udvart, a gyepet kikímélve, folyvást csak a külvilágnak hencegni a négylábú kedvencekkel. Csakhogy az nem lótartás, hanem arcoskodó fennhéjazás. Az adai Lovas Klub megalakulásának körülményeit elemezve a másik vendég, a szervezet vezetőségi tagja – Illés Ferenc – elmondta, hogy az ottani tömörülést is a ló szeretetének igénye hívta éltre. Az évek során, megerősödvén a klub számos követővel gazdagodott, akiket korra és nemre való tekintet nélkül a lovazással együtt járó öröm megélése hozott egy tető alá.
