A kispiaci Feszületnél

A kispiaci Feszületnél

2014. december 30., kedd

INDUL A HAGYOMÁNYOS TÉLI TÚRÁNK!

Ismét lesz humanitárius gyalogtúra, a tanyákon élők megsegítésére!

Január 3-án, szombaton 7,30-kor a kispiaci helyi közösség épülete elől indul a Rákóczi Szövetség – Kispiac h.sz. 2015-ös évi első jótékony célú, adományvivő akciója. 


Egy korábbi hasonló akciónk
 
Az útvonal: Kispiac – Ustorkai tanyavilág – Kispiac.

A hóval elzártakhoz, a szállásokon élő idősekhez viszünk alapvető élelmiszereket, (kenyereket, konzerveket…) és ivóvizet.

A tótfalusi Rákóczis barátaink már jelezték részvételüket.


Aki gondolja, csatlakozhat hozzánk. Mivel mindenki a lehetőségéhez mérten járul hozzá az akció sikeréhez, amit adományként fel szeretne ajánlani, azt ki-ki saját maga szerzi be. (Kenyeret, ivóvizet az indulás előtt, a falu boltjában lehet vásárolni.)
Magyarán: önerőből bevásárolunk, és saját magunk visszük el a rászorulóknak.

Akit érdekel a vállalkozásunk, de ideje, lehetősége nincs velünk jönni:
Ha az adományát, esetleges pénzbeli támogatását eljuttatja hozzánk - amin szintén bevásárolunk, és a szükséges élelmet a csapat teherként szétosztja - elvisszük a leginkább rászorulóknak.

Jelentkezni lehet a kispiaci alapszervezet facebook oldalán, e-mail címünkön rakoczi.kispiac@gmail.com
illetve Pósa Károlynál (Magyarkanizsa) 063-545-293 vagy Arnlold –Szindis – Lászlónál (Kispiac) a 062-971-3137-es mobilszámon!

Ajánlott a meleg, alkalomhoz illő ruházat, bélelt gumicsizma, víz- vagy hóálló túrabakancs, öblös hátizsák és a jó kondíció!

FÉRFIAS MÓKA LESZ - NEM VITÁS.
DE EZEN TÚLMENŐEN, A HASZNOSSÁGÁT AKKOR ÉRTENI IGAZÁN, AMIKOR A SZEMÜKBE NÉZÜNK A MAGÁNYOSAN ÉLŐ EMBERTÁRSAINKNAK.

Várjuk minden jó szándékú polgártársunk jelentkezését, fölajánlásait!

2014. december 27., szombat

A TÉNYEK TÜKRÉBEN




Év végi mérleg, a számok nyelvére fordítva

A kispiaci Rákóczi Szövetség 2013. november 4-én hivatalosan is megalakult
Korábban a kanizsai alapszervezeten belül ténykedett, mára viszont önálló helyi szervezetként jegyzik.


13 hónap alatt:

  • Az alapítók részt vettek egy erdélyi túrán a Hazajárók című televíziós honismereti sorozat szerkesztőivel. Egy pár hétre rá, a filmes stábbal ápolt kapcsolatok révén a Duna TV stúdiójában sikerült rögzíteni a Délvidék himnuszát, amit hamarosan CD-n fogunk népszerűsíteni.
  • A különösen kemény téli hónapokban a Szövetség tagjai segédkeztek a kispiaci belvíz lecsapolásában, valamint jótékony élelmiszer-csomagokat vittek a tanyákon rekedt rászorulóknak.
  • Áprilisban megkezdtük a rendezvényeink szervezését. Tóth Gy. László politológus tartott a kanizsai színház kamaratermében nagy sikerű előadást.
  • Tavasszal nosztalgiázó előadásunk volt, és a régmúlt időink fotóit vetítettük, majd a magyarországi Kelebiára mentünk, műsort adni, valamint átvettük és továbbítottuk a Dunakeszi Rákóczi Szövetségből érkező barátaink könyvadományait a könyvtáraknak, iskoláknak.
  • Június 4-én a mi meghívásunkra Dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök úr celebrált misét a hívők által megtelt kanizsai Szent Őrangyalok plébániatemplomban!
  • A nyári hónapokban Bácsalmáson adtunk műsort, Kisszálláson koszorúztunk, majd ősztől a környezetvédelemmel kapcsolatos előadást tartottunk (Dr. Ágoston), egy régész (Dr. Költő) és egy hun szakértő (Dr. Obrusánszky) volt egy-egy előadás erejéig a vendégünk.
  • Decemberben megszerveztünk egy jótékony célú tárlatot, megtartottuk Dr. Bagdy előadását, és a vacsorával egybekötött kispiaci évzárón, a klubhelyiségünkben kielemeztük az idei évi eseményeket. 

    Szintén e hónapban vendégünk volt Csáky Csongor alelnök úr és munkatársa, és a meghívásukra a hónap utolsó harmadában Budapestre látogatott öttagú küldöttségünk, ahol a Rákóczi Szövetség székhelyén fogadott bennünket Dr. Halzl József úr, a Rákóczi Szövetség alapítója, és elnöke. Elnök úr ígéretet tett rá, hogy a 2015-ös év elején, egyeztetett időpontban ellátogat hozzánk, a kispiaci szervezet meghívására. A megbeszélésen vázoltuk a reánk váró feladatokat, a terveinket, amit Halzl Elnök úr messzemenőkig támogatott.
    A budapesti irodában elismerésük jeleként átvettük az anyaszervezet ajándékait!
Egy év alatt számos szimpatizánsunk lett, de új tagot csak ötöt vettünk fel. Bár ettől jóval nagyobb az igény a belépésre, belső okok miatt nem tartjuk időszerűnek a tömeges tagosítást. A kispiaci helyi szervezet jelenleg 22 tagot számlál.

Immáron – Arnold László felajánlása révén – rendelkezünk saját, önálló klubhelyiséggel.

Az összes eddigi megmozdulásunkat önerőből megoldottuk. Tehát nem kértünk, és nem kaptunk támogatást, csak az önkéntes adományokból szervezzük a munkánkat.

És a végére egy kis statisztika: a rendezvényeinkre idehaza – óvatos, szerény becslés szerint is - több mint 800 nézőt sikerült bevonzanunk. Ebbe a számban nincs benne a püspök úr által tartott misén résztvevő mintegy kétszáz hívő.
A négy magyarországi műsorunkra pedig körülbelül kétszázan voltak kíváncsiak: zömmel iskolások, tanárok.

A 2015-ös esztendőben is kiemelt partnereinkként szeretnénk együttműködni a helyi önkormányzatokkal, az oktatási intézményeinkkel, más – hasonló értékrendet képviselő civil tömörülésekkel - valamint az anyaországi Szövetség helyi szervezeteivel (Tótkomlós, Dunakeszi, Bácsalmás…), nem különben a bennünket megkereső Kárpát-medencei magyar szellemiségű szervezetekkel.

A képen látható kék madárka révén:

MINDENKINEK REMÉNYEKKEL ÉS MEGVALÓSULÓ ÁLMOKKAL TELI BOLDOG SIKERES ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

 Rákóczi Szövetség - Kispiac
Helyi Szervezete   
  

2014. december 19., péntek

INKÁBB SZÍVVEL, MINT PÉNZZEL



Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja.
 Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója.

(Kós Károly)

Csütörtök este a kispiaci Rákóczi Szövetség Helyi Szervezete évzáró közgyűlését tartotta. A tanácskozás összehívását nem csak az elnökség és a tagok közti eszmecsere indokolta, hanem a 2014-ben lezárult összes programjuk értékelése is.



Bevezetőjében Vörös László elnök üdvözölte az egybegyűlteket. Megelégedésének adott hangot, hogy a közelmúlt eredményes rendezvényei, a helyi szervezet akciói visszaigazolták a kispiaci civil mozgalom életképességét. A folytatásban ismertetve lettek az őszi-téli időszak aktivitásai. Számos hazai és magyarországi megmozdulást fémjelez a kispiaci Rákóczi Szövetség. Bácsalmás, Kelebia, Tótkomlós, Kisszállás mellett Magyarkanizsán szerveztek különféle honismereti, történelmi, környezetvédelmi témájú, vagy mint legutóbb - Dr. Bagdy Emőke révén - lélekerősítő előadásokat, amelyekre immáron több ízben telt házas közönség volt kíváncsi. A siker kulcsát a más szervezetekkel, intézményekkel való összefogásban látják. A kispiaci nonprofit szervezet önerőből tartja fenn magát, a szimpatizánsok, a közönség fölajánlásaiból szervezi a soron következő akcióit. Már a közeljövőben egy - az iskolákat segítő - tervet fognak megvalósítani, és a humanitárius tevékenységet is folytatják. Pósa Károly szerint a kispiaci szervezetnek tovább kell őriznie függetlenségét, a Szövetség közösségépítő szerepén túl csak a hitelesség az, ami szavatolja a népszerűséget. Januárban további színes programok lesznek a kispiaciak szervezésében. 17-én Szentesi Z. László magyarországi publicista mutatja be Törökországban készült könyvét, 30-án pedig a szabadkai Dr. Papp Árpád etnológus fog előadást tartani a kisebbség-többség viszonyáról, különös tekintettel a ma tapasztalható elvándorlásra.  
Zárszavában Arnold László alelnök megköszönte a tagok, szimpatizánsok eddigi munkáját, segítségét, és az ülés alatt bográcsban megfőtt vacsora előtt minden jó szándékú embernek meghitt Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánt.  

A közgyűlés előtt fel lett díszítve a helyi szervezet céljaira fölajánlott helyiség, ahol a Nagyságos Fejedelem arcképe mellett nemzeti lobogónk és címerünk is méltó módon reprezentálta a Szövetségünk szellemiségét.




2014. december 17., szerda

EDDIGI LEGSIKERESEBB ESTÜNK



2014. december 11-e emlékezetes marad a az Észak-Bácskai régióban élőknek. A kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében, a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ, valamint a helyi Önkormányzat támogatásával a kanizsai Cnesa OMI színpadán előadó professzor-asszonyt, Dr. Bagdy Emőkét soha nem tapasztalt telt ház, zsúfolásig megtelt nézőtér fogadta a Művészetek Házában.
Az eseményről készült kissé bővebb képriportunk, ízelítő képen -  itt megtekinthető!




2014. december 4., csütörtök

A KISPIACI RÁKÓCZI SZÖVETSÉG Adventi meglepetései!


A kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében,
és a Pedagógus Továbbfejlesztő Központ támogatásával a tavalyi évben Prima Primissima-díjjal kitüntetett népszerű pszichológus Prof. Dr. BAGDY EMŐKE először jön Magyarkanizsára előadni!

Helyszín: CNESA OMI - Nagyszínpad, december 11-e, 18,00 óra.

A rendezvény egyben jótékony célokat is szolgál, amelyen a belépődíjak helyett az előadó szívesen fogadja kinek-kinek lehetősége szerinti hozzájárulását ahhoz, hogy a közelmúltban elhunyt Makovecz Imre tervei alapján a mester első budapesti temploma megépülhessen!

Dr. Bagdy Emőke több kiadványa: könyvei és CD-je a helyszínen megvásárolható lesz!

A Rákóczi Szövetség Kispiaci Helyi Szervezete vár minden jó szándékú embert, önmagunkért, emberi és magyar összefogásunkért!
Mivel több, mint kétszázan jelezték biztos részvételüket Dr. Bagdy professzor asszony előadására, a színházba érkezés sorrendje szerint foglalhat helyet a közönség.
Helyjegyek tehát nem lesznek, kivéve azokat a lefoglalt széksorokat, amikre már igény, rezerváció érkezett.
KÉRJÜK SZÉPEN, hogy a nagyobb csoportban érkezők (10-20 vagy ettől több néző) itt a facebookon minél előbb igényeljenek csoportos elhelyezést, hogy az ülésrendbe beiktassuk elsőbbségüket.
Ha időben jelentkeznek, a legelőnyösebb helyekről hallgathatják végig az előadást.
Ha netán a színház nézőszámát (350 fő) meghaladó közönség verbuválódik, a szervezőknek erre az esetre is van már megoldásuk. (A legutoljára érkezőknek nem lesz akkora a kényelem, legföljebb.) Bátran jöjjön hát mindenki!


SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! - A MÁSIK MEGLEPETÉS!


Dr. Bagdy Emőke jótékony rendezvénye előtt, amelyen az Önök hozzájárulásait a világhírű Makovecz Imre templomának megépítésére fordítják, a belgrádi Collegicum Hungaricum, valamint a Magyar Művészeti Akadémia segítségével a Mester tervrajzaiból, látványrajzaiból szervezünk kiállítást a Dobó Tihamér Képtárban!
Az előadáshoz illeszkedő tárlat 17,00 órakor kezdődik!
Köszöntőt mondd Bagdy Emőke professzor asszony, a kiállítást pedig Valkay Zoltán magyarkanizsai építész nyitja meg!

Tehát: a néhai építész Mester, a magyar organikus építészet meghatározó alakja képeinek megnyitójára 17,00 órakor, majd a Nagyszínpadon 18,00 órakor kezdődő előadásra is szeretettel várunk minden jó szándékú embert!

a kispiaci Rákóczi Szövetség szervezői

2014. december 3., szerda

TELT HÁZAT ÉRTEK A HUNOK!



Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista előadására zsúfolásig megtelt a Cnesa OMI színházának kamaraterme

A kispiaci Rákóczi Szövetség meghívására a neves történész, kutatató először járt a Vajdaságban. Hogy mennyire fontos mindazt felismerni, amit Dr. Obrusánszky előadása alatt többször kihangsúlyozott – nevezetesen a magyarság valós rokoni, származási kapcsolatainak újraértelmezését - az is bizonyítja, hogy jólesően impozáns számú érdeklődő volt kíváncsi a legújabb régészeti, nyelvi, antropológiai és genetikai kutatások tabudöntögető eredményeire.
Mintegy százhúsz környékbeli érdeklődő jelent meg
Az előadás
A hun kérdés talán legavatottabb szakértőjeként a professzor-asszony vetítéssel egybekötött prezentációján számos téma mellett szó esett a hunokról, a szkíták hagyatékáról, a szarmata kérdésről, és általában a magyar ókorral kapcsolatos tévképzetekről. A régi dogmák helyett a magyar hagyomány keleti gyökereit mutatta be, átértelmezve mindazokat a meghaladott, unalomig szajkózott nézeteket, amiket zömmel a XIX. században amatőr – jobbára német anyanyelvű, magyarul nem is beszélő – „történészek” erőltettek ránk.
Dr. Obrusánszky Borbáláról ilyetén bizton elmondható, hogy szakmai elhivatottság terén sok más régészt, kutatót meghaladó elszántsággal tárja fel az igazságot. Hisz évente több ízben megy Belső-Ázsia embert próbáló vidékeire, hogy a történelmünk félreismert, elhazudott, elhallgatott ismeretanyagát vizsgálhassa. A kínaiul, mongolul és angolul is folyékonyan beszélő törékeny nő, férfiakat meghaladó állhatatossággal a helyszínen kutat, elemez, összegez: sokszor olyan forrásmunkákból, szövegekből, amiket idáig még senki nem látott.
Bámulatos, rendkívül tartalmas, ugyanakkor elgondolkodtató volt mindaz, amit péntek este az érdeklődők megismerhettek. Nem véletlen, hogy a környező településekről is érkezett a publikum. Zenta, Csóka, Szabadka képviseltette magát, de még Szegedről is érdemesnek találták eljönni Dr. Obrusánszky Borbála bácskai bemutatkozására. 
A magyarkanizsai közönség a rendezvény végén vastapssal köszönte meg a hiánypótló, ismeretterjesztő előadást. Míg a professzor-asszony a magával hozott Szkíta rögök fölött hun-magyar szél járja című kötetét dedikálta, többen kérték arra, hogy valamikor a közeljövőben ejtse szerét egy újabb magyarkanizsai látogatásnak, ahol a már megkezdett témát lehetne tovább elemezni.
Legnagyobb örömükre Dr. Obrusánszky erre ígéretet is tett. Várni fogjuk! Folyatása következik!     

2014. október 17., péntek

A HUNOK ÉS MI - dr. Obrusánszky Borbála vetítéssel egybekötött előadása

H A M A R O S A N!

2014. november 14. (péntek)
17,00 óra
Cnesa OMI - Kisszínpad
a kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében

Nagy örömünkre szolgál, hogy a neves kutató, történész, a hun kérdés legavatottabb szakértője elfogadta a kispiaci Szövetség fölkérését!

Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, azaz keletkutató az ELTE BTK-n, mongol-történelem szakon szerzett diplomát.
Ezt követően a Mongol Állami Egyetem tanult. Később a pécsi egyetem külső munkatársa volt, majd a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Sámán Archívumában dolgozott. Innen került a Kőrösi Csoma Sándor Egyetemre, ahol jelenleg is előadóként dolgozik.
Több tucatszor járt Mongóliában és Kína északi részein, folyamatosan vezet expedíciókat Belső-Ázsia történelmileg még föl nem kutatott területeire. Számos monográfiája és fordítása, publikációja jelent meg itthon, ezen kívül mongol és angol nyelvű tanulmányokat is írt.
A magyar mellett angol, kínai és mongol nyelven beszél.
Szakterülete a hun műveltség kutatása. Kutatásai révén tabudöntögető elmélete mára átírta a finnugor elméletet, és a magyar őstörténetet a hun kontinuitáson keresztül bizonyítja.

A professzor asszony távol-keleti útjairól, az ásatásokról és a kutatott területekről hozott képeit első ízben mutatja be a vajdasági-magyarkanizsai érdeklődőknek!




A belépés ingyenes!
Szeretettel várunk minden, a múltunk iránt érdeklődő, jó szándékú embert!

VESZENDŐ ÉRTÉKEINK VÉDELMÉBEN - A Járás élővilága - Dr. Ágoston Attila madárfüttyös, vetített előadása

2014. október 15-én, szerdán este a kispiaci Rákóczi Szövetség meghívott vendég-előadója volt a törökkanizsai Dr. Ágoston Attila ornitológus-állatorvos és a helyi vadászegyesület elnöke. A természetet rendszeresen járó, és azt kiválóan ismerő szakember előadásának témája a kanizsai Járás volt, mint az utolsó szikes legelők egyike, amelynek Európában is páratlan élővilágát fényképeken és a természetben is előforduló állathangokon keresztül mutatott be.
A lebilincselően izgalmas és ugyanakkor hiánypótló ismeretterjesztő előadás számos kérdésre világított rá. A jelenlévők mintegy százféle madárdalt hallhattak, a hozzájuk tartozó fotókkal illusztrálva, de azt is megtudhatták, mekkorára képes megnőni a barna varangy hímje, vagy hogy mi közük van a városokba költöző varjaknak a kékvércsék sorsának alakulásához.


A kanizsai Járás, a legelőnk, ez a szikes puszta nem csak élővilágában egyedi, de az itteni hagyományok, a szellemiség szerves meghatározója is. A környék legnagyobb síksága, máig érintetlen, megismételhetetlen és utánozhatatlan térsége olyan gazdag állat- és növénytakarót rejt, amit gyakran az itt élő emberek sem ismernek.
Dr. Ágoston Attila ornitológusként, a természet adta környezet jó ismerőjeként, és sok éves tapasztalatú szakemberként egyaránt, olyan előadással készült a kanizsaiaknak és más érdeklődőknek, amelyen keresztül nem csak a vetített képek, hanem a Járás madarainak, élővilágának a hangjai is megelevenedtek.
A kihangosított madárdalokon és a hozzájuk párosított természetfotókon keresztül egy káprázatos világba kalauzolt bennünket a természetjáró előadó, ami tulajdon képen itt van mellettünk, és mégsem ismerjük.
A rendezvényt erősen ajánlottuk minden szülőföldünket szerető embernek, de különösen azoknak a diákoknak, túrázóknak, felderítőknek és pedagógusoknak, akik ismereteiket bővíteni szeretnék, és tudni akarják - karnyújtásnyira - mekkora kincs birtokában vagyunk.
A természet védelme, a Járás megóvása: ilyetén legyen közös felelősségünk ügye!

Dr. KÖLTŐ LÁSZLÓ kaposvári régész volt a vendégünk

A TALPUNK ALATT LÉVŐ MÚLTUNK

A kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében
2014. október 3. (péntek) 18,00 óra, Dobó Tihamér Képtár

Dr. Költő László, régész-egyetemi doktor (Kaposvár) vetítéssel egybekötött előadása volt látható, hallható!




A neves szakember kutatási területe a kora-középkor (népvándorlás- és honfoglalás kora) régészeti föltárása, valamint az előkerült régészeti leleteken végzett összetétel-vizsgálatok. Magyarkanizsa múltja szervesen kötődik ehhez az időszakhoz, számos korabeli sírt tártak fel ezen a részen, ami alapjaiban változtathatja meg a múltunk ismeretét.
Az előadó az Archeocomp Egyesület elnöke. Munkásságáért 2004-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Kuzsinszky Bálint-emlékérmét érdemelte ki.



Kezdődik!

 

 



Este a jól megérdemelt vacsora...

Majd a táncház-sátorban koccintás...

REZÜMÉ: a rendezvényt megtartottuk, és a városunkban zajló Kukoricafesztivál ellenére szépen megtelt közönséggel a képtár aulája. Vonatkozó cikkünk is hamarosan olvasható lesz!

SZÍVELTÖRÉSBEN - Bácsalmáson jártunk

A BÁCS-ALMÁS NAPOK
„Miénk itt a tér” programsorozat rendezvényeként

SZÍVELTÖRÉSBEN



CSEH TAMÁS
DALAIN ÁT AZ ÉN HAZÁM
a délvidéki Rákóczi Szövetség – Kispiac h. sz.
zenés, irodalmi emlékműsora

Közreműködnek: Vörös László (gitár), Sarnyai Csaba (gitár), Pósa Károly

Bácsalmási Kulturális Központ, szeptember 27. szombat, 14,00 óra

A belépő ingyenes, a fellépők megkülönböztetett tisztelettel várnak minden kedves vendéget!

2014. június 6., péntek

HITÜNK MEGTARTÓ EREJE

Magyarkanizsán prédikált Dr. Kiss-Rigó László püspök

Szerdán este kétszáz hívő imádkozott a magyarságért
Június 4-én Magyarkanizsán a Szent Őrangyalok plébániatemplomban rendhagyó szentmisével emlékeztek a Nemzeti Összetartozás Napjára. A Rákóczi Szövetség Kispiaci helyi szervezetének meghívására Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrált misét a szép számban összegyűlt híveknek. 
A népszerű magyarországi egyházi vezető prédikációjában kiemelten szólt a magyarsággal megtörtént igazságtalanság történelmi tényéről, amit a múltbéli sérelmek folyamatos fölemlegetése helyett inkább a hit megtartó erejével kell orvosolni. Ezért fontos hangsúlyoznunk a magyarság egységét, segítenünk kell egymást, hogy a krisztusi szeretet jegyében a múltunk tragédiája helyett bizakodva nézhessünk a jövőbe. – mondta el többek között a püspök úr.
A szertartás végén püspöki áldásban részesültek a délvidéki hívek. Az egyáltalán nem hétköznapi, meghitt hangulatú szentmise a magyar himnusz közös eléneklésével zárult.

Ide kattintva olvasható az esemény médiavisszhangja: 
 

A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából



 A magyarországi Kelebián volt vendég a kispiaci Rákóczi Szövetség

Sarnyai Csaba énekelt a közönségnek

Június 3-án, a kelebiai művelődési házban, a Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán a kispiaci Rákóczi Szövetség aktivistái vetítéssel egybekötött előadással, valamint gitáros dalbetétekkel tették ünnepibbé a magyarság együvé tartozásának szentelt napot.
A megjelent helybeli iskolások és felnőttek előtt Pósa Károly, taglalta a Délvidék múltját, szerepét, és kötődését az anyaországhoz, különös tekintettel a sorsfordító történelmi eseményekre. Mint elhangzott, az impériumváltás után talán a vajdasági magyar nemzetrész megpróbáltatása volt a legdrámaibb, hisz a huszadik század borzalmai: 1944 telén a vérengzésekkel, és később, a Jugoszlávia összeomlását követő balkáni háborúk során is fizikai megsemmisítéssel fenyegették a bácskai, bánáti magyarságot.
Ma az elvándorlás és a falvak elöregedése a legnagyobb probléma. Mindazonáltal a délvidéki nemzetrész megmaradási esélyeit növeli, hogy a vajdasági magyarság lassan száz esztendeje megtanult küzdeni, és jelentős hányaduk szívósan ragaszkodik szülőföldjéhez, hagyományaihoz, és őrzi nemzeti identitását. Jó példája ennek a még mindig pezsgő kulturális élet, és a civil szervezetek munkájának hatékonysága.
 -De a legfontosabb, hogy immáron nem érezzük elhagyatva magunkat: a néhány éve megújult anyaországi nemzetpolitika révén tudatosult a szórványban élőknek is, hogy a nemzeti összefogásban olyan erő rejlik, ami – hittel, akarattal ötvözve – hosszú távon magyarként vállalható jövőt biztosít minden Magyarországon kívül élő honfitársunknak - zárta előadását a Rákóczi Szövetség aktivistája.
A rendezvényt időnként Sarnyai Csaba majd Vörös László gitáros-éneke tette hangulatosabbá.
A kispiaci-kanizsai csapat fuvarozását Bödő Zoltánnak köszönhetjük, aki önzetlenül vállalta a sofőr szerepét! Búcsúzásként a vendégek meghívták a kelebiai iskolásokat egy délvidéki kirándulásra, amikor a kispiaci Rákóczi Szövetség házigazdaként bemutatja majd a község néhány kevésbé ismert, de rendkívül fontos, és féltve őrzött értékét.  

2014. május 29., csütörtök

ÁRNYÉKKERGETŐK - a 2014. évi Közegellenállás riportpályázat különdíjas írása



Út a Semmi közepébe

„Nincs nekünk semmink.
Csak ez a Tisza-mente,
Menny és pokol közé préselt tájéka.
Ahol még éjjelente,
Béke van, szelíd szánalom.
Dúdoló: tente-tente.
Harmat ül a búzaszálakon.”

Ustorkai tanya
Csípős a hajnal. A falu központjának vélt útkereszteződésben egy traktor döcög harákolva, majd tűnik tova a sűrű, tejszerű ködben. Üresek az utcák. Aki jószággal vergődik, annak most van itt a reggeli etetés, almozás vagy fejés ideje, a többiek meg még az igazak álmát alusszák. Bátortalan kakaskukorékolás hasít a levegőbe, és a túloldali pékségben frissen sült kenyér puha illatától jól hallhatóan kordul egyet a gyomrom.
- Mindjárt früstükölünk – néz rám Laci – csak előbb összevárjuk a többieket.
  A Szövetség tagjainak, meg a szimpatizánsoknak hat órára szólt a gyülekező, a helyi közösség épülete elé.  
A megbeszélt időpontban egyesével, kettesével árnyak tünedeznek elő a derengő homályból. Lehetünk vagy tízen. Mind férfiak, a márciusi zord időhöz igazodva vastagon felöltözve. Zömmel katonai felszerelésben, de téli gúnyában. Messziről mintha vadászok csoportosulnának. Közelebbről szemlélve: inkább a rongyos gárdára hasonlítunk. Egy idősebb ember az égre sandít, hegyeset köp oldalra, majd a hátizsákjából előhúz egy literes üveget, és körbekínál bennünket. Saját főzésű kisüsti, a jobbik fajtából való, mondja, és láthatóan elégedett magával. Miután meghúzom, könnybe lábadó szemmel adom tovább az üveget, és közben arra gondolok, hogy ha ez a jobbik, akkor vajon milyen lehet a rosszabbik pálinkája? De a többieknek ilyen aggályuk nincs. A flaska vándorútja befejeztével, némileg megszerényülve bújik vissza a zsákba.
Közben Laci rövid kupaktanácsot tart. Két helybélivel az útvonalról egyeztet.
 - Sok eső esett. Muszáj lesz kerülővel menni, mert a Ludasi út melletti dűlők némelyike még gyalog sem járható. Majd kilépünk. A tanyákon tengődő öregekhez minden képen el kell jutnunk. – teszi hozzá. Aztán kerül-fordul, és egy papírdobozt tesz elénk, amiből a már áhított forró veknik kerülnek elő, meg füstölt kolbász. Még be kell vásárolni, ezért a reggelit menet közben, a falu boltja felé lépdelve, kézből fogyasztjuk el. Laci – aki egyben az akció szervezője és a Szövetség helyi vezetője - két másik parasztemberrel eltűnik a csörömpölő üvegajtó mögött.

Június 3-án a magyarországi Kelebia helyi szervezetének vendégei leszünk

A Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán civil szervezetünk a Magyarországon lévő Kelebiai Rákóczi Szövetségtől kapott meghívást.
A szervezők a helyi Művelődési Házban egy előadás megtartására invitáltak bennünket, amin kiemelten foglalkoznánk június 4-ével, a magyar nemzet több mint 90 éve tartó szétdaraboltságával, különös képen annak délvidéki következményeivel és vonatkozásaival, az új nemzetpolitikai eredmények ismertetésével, valamint az összmagyar kérdések taglalásával.

A mi Kálváriánk
 A vetítéssel egybekötött előadást egyrészt történelmi visszapillantás és a jelen helyzet értékelése lesz. Különösen számítunk a helyi oktatási intézményekből érkező fiatalok jelenlétére.
Az ismeretterjesztő jelleg mellett viszont felcsendülnek majd délvidéki vonatkozású irodalmi- és dalbetétek.
Az eseményről hamarosan bővebben, képekkel illusztrálva beszámolunk!

Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök a Szövetségünk vendége lesz!

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján velünk osztja meg gondolatait  a népszerű egyházi vezető!

Dr. Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök

Magyarkanizsán, elfogadva a Rákóczi Szövetség Kispiaci HSz meghívását, a Szent Őrangyalok plébániatemplomban szerdán este 18,00 órakor szentmisét szolgáltat és alkalmi beszédet mond a közkedvelt, nemzeti elkötelezettségét mindig fennen vállaló püspök atya.
A trianoni traumát meghaladó, a Kárpát-medencei magyarság összetartozását erősíteni hivatott rendezvényre a szervezők várnak minden jó szándékú embert!
Külön kérjük azokat, akik megtisztelnek jelenlétükkel bennünket - minden kedves érdeklődő hozzon magával egy-egy szál gyertyát, hogy a közös emlékezés lángja beragyoghassa a kanizsai Nagytemplom pazar, barokk díszítésű belsejét, és a lelkünk is díszbe öltözhessen.

A legfrissebb:

A jeles alkalomból a magyarországi Echo Tv is Magyarkanizsára látogat és a rendezvényről kiemelten fognak tudósítani!


"Mert a nemzet - egy! A vállalás - közös! 
És a jövő a szívünkben, hitünk a lelkünkben, erősségünk pedig a Jóistenbe vetett bizalomban van!"

HATÁRESET - aktuális kommentárunk




Egy 66 éves szerb nyugdíjasnak az árvíz miatt kellett elhagynia az otthonát, mindene elúszott. Bécsbe igyekezett a fiához, de a röszkei átkelőn leszállították a buszról, mert nem volt nála elég készpénz, hogy belépjen az Unió területére. A férfi három órát töltött még halála előtt az erre a célra fenntartott szobában, majd elhunyt, szívrohamot kapott – állítja hétfői cikkében a szerb Blic.
Részvétem a családnak!
A szerb és a magyar világhálón az eset kapcsán leírt cikkre megannyi hozzászólás született. Elképzelhető, hogy a szűkszavú hírre a szerb közvélemény zöme miként reagált…
Ami viszont érdekes, hogy a magyar részről érkező megjegyzések mintha egybecsengenének a kárvallott fél panaszaival. Bizonyos fokig egyet tudok érteni velük. A magyarországi határőrök, vámszervek gorombasága, olykor cinizmusa valóban legendás. Állításom igazolására megannyi személyes élményt sorolhatnék, de most nem lamentálni akarok. Régen is írtam már erről: az országba belépő idegennek a szolgálatban lévők lennének az első véleményformálói, akik alapján megítélik a többi magyar embert. Ezt játsszák el, félek, nap mint nap... Nesze neked, magyar turizmus.
Persze, hogy a határon dolgozók többsége azért nem ilyen. Mostanában többnyire udvariasak, kimértek, teszik a dolgukat: pont ezért föl se tűnik a munkájuk, magatartásuk - és így a jó. Szakmájuk az ellenőrzés, ami sosem lehet üdítő a várakozásra ítélt határátlépőnek; de ha legalább szakszerű, korrekt bánásmódot tapasztalunk (mert amaz is csak ember, egyenruhában), akkor tudomásul vesszük ami szabály, oszt jó napot!
Viszont egy-két túlbuzgó szerv miatt most kollektíve a magyarság lett undok, szőrösszívű féregnek beállítva, hiába mentenek az árvízben a mieink is! Olvasva a szerb lapok vonatkozó reagálásait - finoman szólva kapjuk az ilyen-olyan jelzőket. A szerb társadalom elkeseredett a gazdasági helyzet miatt, amire itt az árvízi katasztrófa, és az emberek most tapasztalják, mennyire magukra vannak hagyatva. Az országot megrendítette az ár, de még inkább az a tudat, hogy a viszonylagos biztonságérzet látványosan összeomlott. Semmi nem úgy működik, ahogy kéne. Leírták azt is: a múltkori magyarországi árvíz levezénylése illene, hogy példaként lebegjen Belgrád szeme előtt.
Erre föl most a bajban, tetézve a csüggedést, haragra sikerült ingerelni még azokat a szerbeket is, akik amúgy soha semmi rosszat nem gondoltak volna rólunk, magyarokról. Megy a szerb oldalon a hangulatkeltés.
És megint kiken fog csattanni az a bizonyos ostor?
A délvidéki magyarokon.
Rajtunk, szokás szerint.
Még egyszer hangsúlyozom: távol álljon tőlem, hogy általánosítsak!
Mindazonáltal igaz - tapasztalatból tudom, sajnos -, hogy míg Szerbiában (és általában a Balkánon, a mentalitás miatt) sokkal lazább a hatóságok viszonyulása OLYKOR, és nem mindig, addig Magyarországon a kínos pedantéria, a bürokratikus tili-tologatás dívik, ahol egy elvétett rubrikára, az anyád lánykori nevének szerintük nem megfelelő igazolására, amolyan formájú pecsét hiányára, aláírás olvashatatlanságára etc. hivatkozva szakmányban kapsz agyérgörcsöt a hivatalokban. Aki például töltött már ki magyar hivatalos okmányokhoz való igénylést, netán adóbevallást, annak van némi fogalma arról, mi fán terem a hasított szőrszál. 
Én elhiszem, hogy a határon elhunyt öregembernek nem volt elegendő pénze. Azt is megértem, hogy ilyenkor az előírás szerint kell eljárni: vissza kell fordítani, megtagadni tőle a határátlépést. Lehet hivatkozni Schengenre, az európai széplelkű törvényekre. Európai Tutijó –  hej, az is megérne egy misét…
Na de most jön, amit viszont nem értek.

A kispaci Szövetség és a Magyar Kanizsai Műhely májusi rendezvénye!



Nosztalgiázó diavetítés volt a Dobó Tihamér Képtárban. Archív fotókon a hajdani szépséget és értékeket csodálhattuk.

A közelmúltban Vácon járva azon hüledeztem, hogy majdnem minden házon, középületen emléktábla jelzi ki lakott ott, melyik híresség a szülöttje. Mennyi ikonikus váci lakos volt! 
Az ottani városvédelmet nem tegnap kezdték. A 19. század végén már javában működtek a lelkes lokálpatrióták. Ténykedésük nyomát, az értékmentést mindez idáig látni lehet. 


Valóban megőrizték a település, az utcák, a közterek hangulatát. Mi több: munkájuk révén öntudatot plántáltak az utánuk jövő generációkba! Úgyhogy most több tízezernyi büszke váci ember hirdeti azt, hogy derék dolog lenni Visegráddal szemben, a Duna partján. Nagyon hiányzik a mi Kanizsánknak is ezafajta önérzet. Első lépésként kéne egy főépítész; aztán egy jó városrendezési-terv; még utána pedig egy civil szervezet, aki minden koron féltő gonddal arra fog törekedni, hogy ami kanizsai - az is maradjon. A jellegünk, a múltunk. Röviden: amiért érdemes és jó itt élnünk. De mivel nem mi fújjuk a passzátszelet, mert minden sorsunkat érintő kérdésben Belgrád dönt rólunk – legtöbbször a megkérdezésünk nélkül, mintha ott jobban tudnák, mi kell minekünk -, ezért a valóban hatékony városvédelem helyett kénytelenek vagyunk megmaradni a jelképes gesztusok szintjén. Féltve gyűjtjük, őrizgetjük a szülőföldünk múltjáról készült fényképeinket. A családi fotók mellett ereklyeként vigyázunk a hajdani utcarészleteket, házsorainkat, rég lepusztított középületeinket ábrázoló fotókra. Van, aki a gyűjteményét digitalizálja, és közkinccsé teszi.
Ilyen lelkes ember Szögi István – Csifusz is, akinek - immáron félezres - régi kanizsai képekből álló albumát, egy népszerű közösségi portálon bárki érdeklődő megtekintheti. Az ő példája adta az ötletet, hogy egy előadás-sorozat keretén belül beszélgessünk szülővárosunk múltjáról. Szakember-helytörténész mondja el véleményét a képekről. Mindeközben pedig idézzük fel versekkel, irodalmi betétekkel Magyarkanizsa hangulatát, szellemét. Csütörtökön este Valkay Zoltán építész kommentálásával mintegy száz válogatott fotót nézhettek meg az érdeklődők: kanizsai képeslapokat, zsánerképeket, a sokat emlegetett Koncz-hagyaték egyes elemeit, a tiszai porondokat, a népkertet fénykorában, a már letűnt kubikus-világ dokumentumképeit, csak úgy, mint az eddig sosem látott utcai pillanatfelvételeket, kordokumentumokat. Mindezt helytörténettel, épített múltunk ismertetőjével taglalva, hasznos ismeretterjesző előadás keretében. A térben és időben való utazást Pósa Károly közíró a verseivel, vonatkozó írásainak részleteit felolvasva tette meghittebbé, hangulatosabbá.
A rendezvényen felvetődött egy elképzelés. Olyan központ megalakítását kéne létrehozni, ahová bárki bevihetné régi, a közösségünkre, Kanizsára vonatkozó fényképeit, hogy azokat helyben beszkennelve-lemásolva digitális formában tárolni lehessen. Így megalakulhatna egy több ezer fotóból álló archívum, ami a világhálón rendszerezetten a nagyközönség rendelkezésére állhatna. Nem új találmányról lenne szó: Martonoson már évek óta szépen működik egy ilyen hagyományápoló egyesület. Nagyszerű modelljüket csak át kéne venni.
Mi kell mindehhez? Egy kis népszerűsítés; egy szkenner, számítógép; meg semmi más, pusztán akarat, hogy az utolsó utáni pillanatban is menteni lehessen, ami még menthető.
Az est szervezői, a kispiaci Rákóczi Szövetség és a Magyar Kanizsai Műhely pont abban bízik, hogy a kanizsaiak nosztalgiai iránti vágya nem marad meg csupán a múlt utáni sóhajtozásnál, hanem a jó szándékú kezdeményezést felkarolva tettekkel tudjuk majd igazolni - szülővárosunk szellemét nem hagyjuk palackba dugaszolva elsírni.
Rajtunk múlik ugyanis, hogy azt a bizonyos szellemet, erőt, öntudatot ki tudjuk-e szabadítani?

NEVES POLITOLÓGUS VOLT A SZÖVETSÉG VENDÉGE



Tóth Gy. László Magyarkanizsán járt

Pénteken este a Művészetek Háza kisszínpadán a kispiaci Rákóczi Szövetség szervezésében Tóth Gy. László volt a magyarkanizsai publikum vendégelőadója. A leginkább az Echo Televízióból ismert politológus, szakkommentátor először látogatott el a Délvidékre, ezért külön megköszönte a szervezőknek, hogy biztosítottak neki lehetőséget, a vajdasági közönség előtt megmutatkozni.
A neves szakember nem egyedül érkezett: két fiatalabb ismerőse is elkísérte: a magyar közszolgálati rádióból, illetve az egyetemen kutató szakos kollégája volt kíváncsi mindarra, amit Magyarkanizsa, és környéke jelent mostanában a határon túli közösség életében.
A vendégek a délutánt az ismerkedésnek szánták.

A színpadon az előadó
 A helyi - pontosabban a balkáni, szerb - specialitásokkal bőven ellátott ebéd elköltése után a központ bejárása, nevezetességeink megtekintése volt a szándékuk. A helytörténeti ismertetővel kísért városnézés a Tisza-parton folytatódott, ahol a természeti szépségek mellett felkeresték, és tiszteletüket tették az 1944-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emléke előtt is. 
A szomorú múltidézés mellett a magyarországi vendégeket leginkább az érdekelte, miként látják a házigazdák Szerbia esélyeit, majdani tagfölvételét az Európa Unióban; hogy áll most a balkáni nemzetpolitika; mi van a „magyarverésekkel”; hatékonyan működik-e a belgrádi kormány gazdaságpolitikája; a Koszovó kérdéskör éppen melyik szakaszában áll; és minderre a délvidéki magyar politikum milyen válaszokat tud megfogalmazni? 
Magyarán, arra voltak kíváncsiak, hogy mi, akik itt élünk, tapasztalataink révén milyen véleményt formálunk – egyáltalán merünk-e véleményt mondani? - a bennünket körülvevő, környezetünket alakító problémákról, van-e legalább kínálkozó részleges megoldás, cselekvő erő, akarat, hogy a határon túli közösség déli része a ránk váró években, évtizedekben is nagy biztonsággal megőrizhesse önazonosság-tudatát. Az őszinte kérdések hasonló módon nyílt válaszokat eredményeztek, és ezért jó szívvel elmondhatjuk, hogy Tóth Gy. László és kísérete révén nem csak nyílt szellemű, sorsunkat jobbítani szándékozó szakembereket ismerhettünk meg, hanem igazi barátokat, akik szívügyüknek tekintik a Kárpát-medencei összmagyarság jövőjének alakulását.
A könyvbemutatóval egybekötött előadás hat órakor kezdődött. Pósa Károly, a házigazdák nevében köszöntötte a vendéget és a közönséget, majd felvezető szövegében utalt arra, hogy mennyire meg kell becsülnünk azokat az embereket, akik saját erőből, önfeláldozóan hajlandóak segíteni más, tőlük messzebbre szakadt, és időnként mostoha körülmények között élő nemzettestvéreiknek. 
Ebben a minőségben Tóth Gy. László és munkatársai jelesre vizsgáztak, hisz minden ellenszolgáltatás nélkül, önzetlen módon, első szóra vállalták a meghívást. 
A későbbiekben a résztvevő közönség azt is megtapasztalhatta, hogy a jó hírű politológus nem cáfol rá szakértői nagyságára sem: a bő egy órás előadásának minden percében érdekfeszítő tudott lenni, és ugyanolyan pontos diagnózist festett a világban uralkodó események összefüggéseiről, mint azt a tévénézők tőle már megszokhatták. 
Az est legizgalmasabb része mégis a második részben volt, amikor a kanizsai közönség személyre szabott, föltett kérdéseit válaszolta meg Tót Gy. László. 

Megtelt a nézőtér
Köntörfalazás nélkül kimondta véleményét úgy az ukrán válságról, mint a közelmúltban történt magyarországi választások földcsuszamlás-szerű eredményéről. Mindeközben azt sem rejtette véka alá, hogy Európában a dolgok messze nem úgy haladnak, ahogy azt nekünk ígérték, vagy ahogy mostanában láttatni szeretnék.
A rendezvény a szerző könyveinek a dedikálásával ért véget. Ritkán hall a kanizsai ember ennyi őszinte szót, tömény látleletet közéletünkről. Orbán Viktornak hét évig volt főtanácsadója a hozzánk jó szándékkal látogató szakember. 
Az írott, és az elektronikus médiánknak az ingerküszöbét mégsem ütötte meg Tóth Gy. László előadása. Több mint félszáz itteniét viszont igen, akik egy élménnyel, tartalmas esttel lettek gazdagabbak. És egy ígérettel, hogy a jövőben – egy újbóli alkalommal - ismét számíthatunk rá. Már: akiket érdekel ő, meg úgy általában a sorsunk.
 
     

2014. április 19., szombat

KIK TÁMADJÁK MAGYARORSZÁGOT?

Az Echo TV szakkomentátora Tóth Gy. László politológus lesz a vendégünk!


A Rákóczi Szövetség Kispiaci Helyi Szervezete
és a Magyar Kanizsai Műhely szervezésében

2014. május 9. - péntek - 18,00 óra

Magyarkanizsa - Cnesa OMI Kisszínpad


Tóth Gy. László 
politológus előadása
...
Kik támadják Magyarországot, és miért?

Az ECHO Televízióból jól ismert politológus, szakkomentátor, publicista Tóth Gy. László kísérletet tesz napjaink történéseitől kicsit sem elszakadva, a politikai és a történelmi háttér felvázolására. 

Milyen valójában az Orbán-kormány gazdaság- és nemzetpolitikája, és mi készteti a nyugati politikusok egy részét a negatív, előítéletektől hemzsegő véleményük szajkózására? A szókimondásáról közismert előadó tabuk nélkül taglalja az anyaországi választási eredményekhez vezető okokat, a küszöbönálló Európa Uniós választások tükrében!  

A könyvbemutatóval egybekötött előadása után a szerző dedikálja – a megjelölt ár dinár ellenértékéért is megvásárolható - köteteit:


Nyílt vizeken   3490-Ft.
Háború a jobboldal ellen  2490-Ft.
A belépés ingyenes!

2014. január 16., csütörtök

"Jót s jól! Ebben áll a nagy titok!"





A Rákóczi Szövetség munkaakcióval egybekötve jótékonykodott


„Jaj pedig az egyedülállónak,
ha elesik és nincsen aki őt felemelje”
(Prédikátor könyve 4.)
 
Ez az év sem kezdődhetett másként, mint az ezt megelőzők. A kispiaci és a kanizsai helyi alapszervezetnél immár hagyománnyá vált, hogy a tél közepén, karácsony tájékán, vagy a legzordabb hófúvásos időszakban a Rákóczi Szövetség önkéntesei segélyt visznek a tanyavilágban egyedül élő embereknek. Az idei tél még ugyan nem mutatta meg igazi arcát, ám a szokatlanul enyhe idő is tettekre sarkalltatta a civil kezdeményezés tagságát. 

Arnold László kispiaci polgármester vezetésével tucatnyi kanizsai és helybéli aktivista ragadott ásót meg lapátot és vízelvezető árok ásásába kezdtek. A faluban, miként a környék számos más településén is, évek óta minden tavasszal gondokat okoz az olvadások után jelentkező belvíz, amely – ahogy például tavaly is történt -, olykor már a kispiaci polgárok házainak épségét veszélyezteti. A felgyülemlő víz megfelelő csatornák híján focipályányi tavakat alkot, elöntéssel fenyegeti a gyakran vályogtéglából, vagy verett földből épült falusi házakat.
Ezt megelőzendő már az idei télen vízelvezető csatorna ásását kezdték. Az ortodox karácsony napján, jó hangulatú társaság látott neki a munkának. A csapathoz hamarosan a környékbeli szomszédok is csatlakoztak, munkájukkal, munkaeszközeikkel segítették, hogy órák alatt megfelelő hosszúságú, és méretű legyen a vízelvezető árok. A fölázott laza talajban viszonylag könnyen ment az ásás, de a kiirtott bozótban és a fák gyökere között akadtak nehézségek.
Kora délután a terveknek megfelelően elkészült csatornát szemlélve elégedetten indultak az önkéntesek Arnold polgármester úr szívélyes invitálására a házához, ahol már várta őket a bográcsos babgulyás. A nagy munka megtette hatását: fogyott a bab, pótlandó a kalóriákat. Az ebéd elköltése után még egy akció várt az egybegyűltekre.
Köztudott, hogy a Rákóczi Szövetség túl azon, hogy a magyar nemzeti öntudat erősítésén fáradozik, de igyekszik segíteni – nemtől, kortól és nációtól függetlenül - minden rászoruló embertársunkon.
A magyar családoknál a karácsony hagyományosan otthoni, bensőséges ünnep, ami a szeretteinkről szól. Jó alaklomnak ígérkezett, hogy az ortodox karácsonyt viszont azoknak az embereknek szenteljük, akik magányosan, szegényebb körülmények között kénytelenek megélni ezeket a korán sötétedő téli napokat.
Ezért a délelőtti aktivisták munkaruhában, csizmában látogattak ki a Kispiac környéki és ustorkai tanyavilágba, hogy némi társaságot, harsányságot, jó kedélyt, reményt és kis élelmiszer- meg ivóvíz-segélyt vigyenek a rászorulóknak. A Szövetség pár kiló kenyérrel, tucatnyi ásványvízzel, édességcsomaggal kedveskedett néhány magányosan élő idős tanyai embernek.
Ugyan tudván tudható, hogy ettől jóval több honfitársunk szorul támogatásra, hogy sokkal nagyobb az ínség, mintsem azt egy önmagát jóformán közadakozásból szerényen eltartó civil szervezet orvosolni tudná. De valami keveset, erejéhez mérten éppen dicséreteset a Rákóczi Szövetség ezúttal is letett az asztalra.
Jó lenne azt hinni, hogy mások is követni fogják példájukat!
Bár mindenki hasonlóan gondolkodna!