A Rákóczi Szövetség
munkaakcióval egybekötve jótékonykodott
„Jaj pedig az egyedülállónak,
ha elesik és nincsen aki őt felemelje”
(Prédikátor könyve 4.)
Ez az év sem kezdődhetett másként, mint az ezt megelőzők. A
kispiaci és a kanizsai helyi alapszervezetnél immár hagyománnyá vált, hogy a
tél közepén, karácsony tájékán, vagy a legzordabb hófúvásos időszakban a
Rákóczi Szövetség önkéntesei segélyt visznek a tanyavilágban egyedül élő
embereknek. Az idei tél még ugyan nem mutatta meg igazi arcát, ám a szokatlanul
enyhe idő is tettekre sarkalltatta a civil kezdeményezés tagságát.
Arnold László kispiaci polgármester vezetésével tucatnyi
kanizsai és helybéli aktivista ragadott ásót meg lapátot és vízelvezető árok
ásásába kezdtek. A faluban, miként a környék számos más településén is, évek
óta minden tavasszal gondokat okoz az olvadások után jelentkező belvíz, amely –
ahogy például tavaly is történt -, olykor már a kispiaci polgárok házainak
épségét veszélyezteti. A felgyülemlő víz megfelelő csatornák híján focipályányi
tavakat alkot, elöntéssel fenyegeti a gyakran vályogtéglából, vagy verett
földből épült falusi házakat.
Ezt megelőzendő már az idei télen vízelvezető csatorna
ásását kezdték. Az ortodox karácsony napján, jó hangulatú társaság látott neki
a munkának. A csapathoz hamarosan a környékbeli szomszédok is csatlakoztak,
munkájukkal, munkaeszközeikkel segítették, hogy órák alatt megfelelő hosszúságú,
és méretű legyen a vízelvezető árok. A fölázott laza talajban viszonylag
könnyen ment az ásás, de a kiirtott bozótban és a fák gyökere között akadtak
nehézségek.
Kora délután a terveknek megfelelően elkészült csatornát
szemlélve elégedetten indultak az önkéntesek Arnold polgármester úr szívélyes
invitálására a házához, ahol már várta őket a bográcsos babgulyás. A nagy munka
megtette hatását: fogyott a bab, pótlandó a kalóriákat. Az ebéd elköltése után
még egy akció várt az egybegyűltekre.
Köztudott, hogy a Rákóczi Szövetség túl azon, hogy a magyar
nemzeti öntudat erősítésén fáradozik, de igyekszik segíteni – nemtől, kortól és
nációtól függetlenül - minden rászoruló embertársunkon.
A magyar családoknál a karácsony hagyományosan otthoni,
bensőséges ünnep, ami a szeretteinkről szól. Jó alaklomnak ígérkezett, hogy az
ortodox karácsonyt viszont azoknak az embereknek szenteljük, akik magányosan,
szegényebb körülmények között kénytelenek megélni ezeket a korán sötétedő téli
napokat.
Ezért a délelőtti aktivisták munkaruhában, csizmában látogattak
ki a Kispiac környéki és ustorkai tanyavilágba, hogy némi társaságot,
harsányságot, jó kedélyt, reményt és kis élelmiszer- meg ivóvíz-segélyt
vigyenek a rászorulóknak. A Szövetség pár kiló kenyérrel, tucatnyi
ásványvízzel, édességcsomaggal kedveskedett néhány magányosan élő idős tanyai
embernek.
Ugyan tudván tudható, hogy ettől jóval több honfitársunk
szorul támogatásra, hogy sokkal nagyobb az ínség, mintsem azt egy önmagát
jóformán közadakozásból szerényen eltartó civil szervezet orvosolni tudná. De
valami keveset, erejéhez mérten éppen dicséreteset a Rákóczi Szövetség ezúttal
is letett az asztalra.
Jó lenne azt hinni, hogy mások is követni fogják példájukat!
Jó lenne azt hinni, hogy mások is követni fogják példájukat!
Bár mindenki hasonlóan gondolkodna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése