2015. január 18. [15:35]
Csadzsik, bulgur-saláta, sárgarépás joghurtpüré
A török gasztronómia gyöngyszemeiről készült útikönyvét mutatta be Magyarkanizsán Szentesi Zöldi László magyarországi újságíró
A kispiaci Rákóczi Szövetség nevében Pósa Károly köszönti a szerzőt (fotó: Iván László)
Rendezvények idején rendre kicsinek
bizonyul a magyarkanizsai Art Caffé bensőséges, művészi hangulatot
sugárzó terme. Így volt ez a szombat esti könyvbemutatón is, hisz a
házigazdáknak, a Rákóczi Szövetség kispiaci szervezete tagjainak illetve
a Regionális Kreatív Műhely vezetőinek pótszékeket kellett behordaniuk,
mert a magas bárszékeket is elfoglalták már az érdeklődők.
Szentesi
Zöldi László (a Magyar Televízió, a Duna Televízió és az Echo TV
korábbi szerkesztője, ma a Demokrata című hetilap főmunkatársa)
Vendégségben Törökországban című bemutatóestjén legújabb gasztronómiai
kiadványát, az Isztambuli vendégség című, úti élményekkel,
művelődéstörténeti érdekességekkel, a török konyha legismertebb vagy
éppen ismeretlen receptjeivel és szebbnél-szebb fotókkal teli könyvét
prezentálta a helyi és a szomszédos településekről, sőt más községekből
érkezett közönségnek.
- A könyvbemutatón Törökország
tájegységeinek, az ott élő nemzeteknek a konyhaművészetével is
foglalkozott, feltárta a közöttük lévő összefüggéseket, a könyv azonban
kimondottan Isztambul gasztronómiáját mutatja be.
- Ez azért
van, mert az egész ország gasztronómiai gyöngyszemeit 1200 oldalban
képtelenség lenne összefoglalni. Bejártam Isztambult, ezt a 14 millió
lakosú hatalmas várost, rengeteg emberrel megismerkedtem,
mesterszakácsok mutatták be nekem a tudományukat, de a hétköznapi török
konyha rejtelmeibe is sikerült betekintést nyernem. Pár évvel ezelőtt
fordítottam hátat a politikai-gazdasági újságírásnak és fordultam a
gasztronómiai kutatások felé. 44 évesen rá kellett jönnöm, hogy vannak
fontosabb dolgok annál, ki lesz legközelebb kormányon. Amikor elkezdtem
azon gondolkodni, hogy az ember mit és miért is eszik, hogyan készíti
azt el, rádöbbentem, hogy a gasztronómia egy fantasztikusan izgalmas
világ. Két évvel ezelőtt a székely konyháról jelentettem meg könyvet,
most meg a török konyhával ismerkedtem meg, elsősorban abból a
megfontolásból, hogy ezt a sok csodát bemutathassam a szélesebb
közönségnek is. A gasztronómia olyan, mint a népdalkincs. Az emberek
átvesznek egymástól dolgokat és gondozzák, ápolják tovább. Kallós
Zoltán, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi
néprajzkutató és néprajzgyűjtő mesélte egyszer, hogy amikor a Mezőségben
járt, azt tapasztalta, hogy az egyik faluban a helyi románok, a
szomszédosban pedig az ottani magyarok is sajátjukként énekelték
ugyanazt a dalt. A lényeg azonban az volt, hogy a cigányzenekar mindkét
faluban ugyanúgy játszotta el. Népeinket sok minden összeköti, így a
gasztronómia is, a politikai azonban nem. A hasunk, a konyha szeretete a
szerb, a magyar és a török ember életében is egyaránt fontos – fejtette
ki a szerző
.
- A szerb konyhában – az ismert történelmi okok miatt – jóval több a török hatás, mint a magyarban.
-
Természetesen, hiszen a hosszú ideig tartó török uralom megtette
hatását. A megszállás sajnálatos ténye ellenére kétségtelen, hogy a
szerb konyhaművészetre kimondottan jó hatással voltak a törökök. Számos
szerb étel tőlük ered, még megnevezésükben is hasonlítanak a törökre.
Példának okáért itt a csevap (kebab), ami ugyan perzsa eredetű étel, de
török közvetítéssel jutott el ide, Magyarkanizsára is. De említhetem a
burekot, amit mi magyarok böreknek nevezünk, a lecsót, ami szerbül ugye
gyuvecs vagy akár az előételt is, amit török is szerb is meze néven
említ. Rengeteg hasonló példát tudnék még felsorolni. Egyes kutatók azt
vallják, hogy a bécsi rétes vagy a francia croissant is keleti eredetű.
Márpedig, ha az, akkor mindenképpen a török burekból eredeztethető.
-
A török konyha európai vonatkozásairól is hallhattunk a bemutatón.
-
Persze, mert arról is beszélhetünk. Gondoljunk csak bele: a mediterrán,
a Földközi-tenger vagy az Égei-tenger vidékének, így a törököknek és a
görögöknek az étkezése is az életörömről szól. Hogy is lehetne szomorú
az az ember, aki olívaolajjal főz, olajbogyót eszik, friss juhsajtot
fogyaszt, helyi zöldségféléket, paradicsomot, paprikát süt, főz és
ráadásul olívaolajjal! Olyan jó lenne ezt tapasztalni és megélni itt
Kanizsán is, itt a Délvidéken vagy nálunk Magyarországon!
- A
könyvben, a színes tartalom mellett sok receptet is talál az olvasó. Azt
mondta, hogy aki ki szeretné őket próbálni, ne kísérletezzen, tartsa
magát a leírtakhoz! Miért?
- Csak azért, hogy azt érezze,
amit én, amikor ezeket az ételeket Törökországban megkóstoltam. Idővel,
mondjuk a tizedik alkalom után nyilván elkerülhetetlen lesz, hogy az
ember ne alakítgassa a saját szája ízéhez ezeket az ételeket, de
legalább eleinte ne tegye, mert csak így ismerkedhet meg az igazi török,
az igazi isztambuli konyha remekeivel! - fejezte be beszélgetésünket
Szentesi Zöldi László.
A világot járt újságíró sokszor megfordult
Törökországban is, és minden alkalommal azt tapasztalta, hogy
Isztambulban nagyon jó magyarnak lenni. Úgy véli, hogy a magyarokat
talán csak Lengyelországban kedvelik annyira, mint a törököknél. Ezért
is döntött úgy, hogy a török konyhát ahol csak teheti, tovább
népszerűsíti. Nem csak illusztris könyvével, hanem személyesen is,
hiszen a könyvbemutató előtt saját maga készítette csadzsikot,
bulgur-salátát és a sárgarépás joghurtpürét - valamiféle érdekes ízű
török likőr kíséretében - a bemutatót követően a hallgatóság is
megkóstolhatta. Egybehangzó vélemények szerint minden nagyon finom és
ízletes volt.
Bödő Sándor
